Az egyedülálló meleg férfi apaság felé vezető útja nem volt könnyű, de amikor végre örökbe fogadhatott egy kisfiút, mindkettőjük élete gyökeresen megváltozott.
Ruben Ramos még gyerek volt, amikor a családja az Egyesült Államokba emigrált Mexikóból, és Texasban nőtt fel. Mivel a szülei szegények voltak, az osztálytársai sokat gúnyolták, amiért nem járt márkás és drága ruhákban, de ő figyelmen kívül hagyta a rosszindulatú megjegyzéseket, és keményen dolgozott azért, hogy jobb élete lehessen. Ő volt az első a családjából, aki elvégezte a középiskolát, és egyetemi diplomát szerzett.
29 évesen Ruben sikeres marketingigazgató volt, de úgy érezte, valami hiányzik az életéből. Szeretett volna apa lenni, és egyedülálló meleg férfiként fontolgatni kezdte az örökbefogadást.
Bár a szerettei végig támogatták, az adminisztratív küzdelmekkel egyedül kellett megbirkóznia, és rengetegszer kellett csalódnia. De amikor megismerte Hectort, egy mexikói kisfiút, aki autista volt, és nem beszélt, örökre megváltozott az élete.
Hector azonnal meghódította a szívét, és Ruben mindennél jobban vágyott rá, hogy biztonságos, szerető otthont nyújthasson neki. „Még mindig emlékszem az első alkalomra, amikor megláttam. Emlékszem, mit viselt, emlékszem a tekintetére, és arra, hogy milyen ártatlanul nézett ki. Nem tudtam levenni róla a szememet” – idézte fel.
Ruben kérvényezte az örökbefogadást, de végül nem őt választották, és a hír összetörte a szívét. Miután már két éve próbálkozott, de nem sikerült örökbe fogadnia, kezdett belefáradni a procedúrába, és már ott tartott, hogy feladja. 2018 januárjában úgy döntött, nem próbálkozik tovább, mert úgy érezte, hogy a rengeteg csalódás árt a mentális egészségének.
Amikor azonban már készen állt arra, hogy feladja a nevelőszülői jogosítványát, váratlan telefonhívást kapott a szociális munkásától. „Még mindig pontosan emlékszem a szavaira. Azt kérdezte: Mr. Ramos, emlékszik Hectorra? Nos, a számára kiválasztott családdal nem működtek a dolgok, és az ügyével foglalkozó szociális munkás tudni szeretné, még mindig érdeklődik-e iránta” – mesélte Ruben.
A férfi azonnal igent mondott, és Hector három nappal később megérkezett hozzá. Sok áldozatot kellett hoznia, hogy biztosíthassa neki azt az életet, amit szeretett volna, de bármire hajlandó volt érte. Nagyon gyorsan kialakult közöttük a kötelék, és Hector hamarosan fantasztikus átalakuláson esett át.
Ruben végül felmondott a munkahelyén, ami egykor célt és örömet adott neki, de rájött, hogy a karrierje már nem jelent olyan sokat a számára, mint új szerepe Hector apukájaként. 2020. augusztus 14-én végül hivatalosan is örökbe fogadhatta a kisfiút. „Az apa címet megadják az embernek. De az apu megszólítást ki kell érdemelni” – mondta akkoriban. Hamarosan azonban ez is megtörtént.
Hector nagyon boldog volt új otthonában, sokkal bátrabb lett, és beszélni is elkezdett. Amikor Ruben hivatalosan is az apja lett, odaszaladt hozzá, és azt mondta: „Annyira szeretlek. Nagyon-nagyon szeretlek.”
Amikor pedig a kisfiú elkezdte az iskolát, az első tanítási napon újabb nagy pillanathoz érkeztek. Hector aznap szólította Rubent először apának. „Miután körülbelül 15 percig zokogtam a parkolóban, mint egy gyerek, tudtam, hogy ez volt életem legértékesebb, legjelentősebb eredménye” – mondta a férfi.
Bár nem volt könnyű az idáig vezető út, és közben elveszítette a haját, a munkáját és majdnem a józan eszét is, mégis úgy érezte, minden nehézség ellenére megérte. Hector pedig elképesztően megváltozott – jól teljesített az iskolában, tisztán és érthetően beszélt, sőt, még énekelni is elkezdett.
Bár sokan dicsérték Rubent azért, amiért ekkora változást hozott a kisfiú életébe, ő maga úgy gondolja, Hector az, aki megváltoztatta az ő életét.
„2020-ban több veszteséget is átéltem. Elvesztettem a kutyámat, a munkámat és kapcsolatokat is. De a káosz közepette megtapasztaltam és elnyertem a feltétel nélküli szeretetet. Ezt egyetlen év sem veheti el tőlem. Ez a bátorság, a szeretet, az erő és a kitartás. Ez a boldogság” – mondta.
