Az ego halála lényegében a spirituális újjászületésre és evolúcióra vonatkozik, ezért, bár nyugtalanító érzés lehet, tulajdonképpen nem kell félnünk tőle. Az ego halála, vagy inkább feloldódása átalakító, életigenlő és spirituális élmény. Amikor az egód feloldódik, jó úton jársz a spirituális átalakulás felé, ami megváltoztatja az egész életedet.
Az ego pszichológiai fogalmát Sigmund Freud osztrák pszichoanalitikus vezette be. Ez egy latin szó, aminek jelentése én, énkép, egyéniség, éntudat. Freud lényegében három részre osztotta az emberi lelket: az Id (Ösztön-én), Ego (Én) és Superego (Felettes-én).
Az ego vagyis az Én a józan állapot és a hatékony tevékenységek központja, amely ellenőrzi és szabályozza a viselkedést. Arra késztet, hogy dualista módon szemléljük a világot, szélsőségesen ellentétes fogalompárokat alkotva, mint a jó-rossz, gyűlölet-szeretet, kezdet-vég.
Ez a dualista világkép azonban gyakran vezet belső konfliktusokhoz, mivel nem minden fekete vagy fehér. Arra késztet, hogy a világot olyan megkülönböztetésekben lássuk, amelyek elnyomják bennünk az emberséges érzéseket, ez pedig keserűséghez vezethet az egyes emberek között.
Amikor tehát túlságosan az egóra és annak kielégítési igényére összpontosítunk, énközpontúvá válunk, elveszítjük az összhangot a természettel és lényünk spirituális részével. Ez az ego csapdája.
Éppen ezért az ego halála lényegében nem olyasmi, amitől félnünk kellene, sokkal inkább egy felszabadító lépés, aminek révén a tudatosság magasabb szintjére léphetünk, és megszabadulunk az ego irányításától. Maga a folyamat azonban kellemetlen lehet, mivel az ego nem akar feloldódni, eltűnni.
Az ego halálának 4 kellemetlen jele
1. Az ítélkezést egyre inkább felváltja az elfogadás
Az ego vagy idealizálja, vagy alábecsüli a dolgokat, és mindenhez ezzel a dualista megközelítéssel viszonyul. Amikor az egónk irányít bennünket, hajlamosak vagyunk túlságosan kritikus szemmel nézni a világot, és mindent megpróbálunk beskatulyázni olyan leegyszerűsített fogalmakba, mint a jó és a rossz, az elfogadható és az elfogadhatatlan.
Amikor azonban az egónk feloldódik, mindennel megbékélünk, és nem ítélkezünk a dolgok illetve az emberek felett. Ha látjuk valaki hiányosságait, nem kritizáljuk, vagy nézzük le, ehelyett együttérzéssel viszonyulunk hozzá. Megértjük, hogy minden ember különleges a maga módján, minden hibájával együtt.
2. Fokozott empátia
Az empátia az egyén azon képessége, hogy megértse egy másik személy szubjektív élményét. Ha az egód csapdájában vagy, nem leszel képes arra, hogy valaki más szemszögéből lásd a dolgokat, ez csak akkor lehetséges, ha elfogadod az embereket olyannak, amilyenek, a maguk tökéletlenségeivel együtt. Ha azonban az ego feloldódik, képes leszel ítélkezés nélkül nézni az emberekre, és átérezni azt, amit ők éreznek. Ez a legértékesebb erény, amivel egy ember rendelkezhet.
3. Nem reagálsz mindenre védekező álláspontból
Ha túl erős az önérzetünk, hajlamosak vagyunk védekezően reagálni mások cselekedeteire vagy szavaira. Ha azonban túllépünk az ego határain, már nem érzünk késztetést erre, mert már nincs szükségünk arra, hogy minden áron bizonyítsuk az igazunkat.
Nyugodtabban kezeljük az olyan helyzeteket, amikor valaki nem ért egyet a véleményünkkel vagy az elképzeléseinkkel, és ritkábban keveredünk vitákba, amikor pedig mégis vitába bocsátkozunk, nem keserűséggel és dühvel reagálunk, hanem egyszerűen felsoroljuk az érveinket.
4. Elégedettebb leszel önmagaddal
Mindannyian a siker, a hírnév, és az anyagi javak elérésére törekszünk. Ezek mind az ego táplálásának eszközei. Amikor azonban az ego feloldódik, már nem érdekelnek az ilyenfajta eredmények. Az életedet egy harmadik személy szemszögéből fogod szemlélni; mint egy múló élménysorozatot, amit kívülállóként szemlélhetsz, és nem lesz többé szükséged arra, hogy birtokolj valamit.
Az ego feloldódásának jeleitől nem kell megijednünk, mivel ez a folyamat a spirituális fejlődés és megvilágosodás felé vezető út fontos része.
