LélektárAmire egy élet nem elég

Amire egy élet nem elég

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket a Viberen, a Telegramon és a Google Hírek-en!

Földi létünk véges. Ritkán gondolunk bele abba, hogy egyszer minden véget ér, akaratunktól függetlenül egyszer itt kell hagyjunk mindent, hirtelen, s nem tudhatjuk mikor. Ezt a terhet, fájdalmat, hogy nem élünk örökké, hogy életünk egyszer csak véget ér annak minden örömével, szépségével és fájdalmával, hogy csak ennyi idő adatott nekünk e földi világon, nem bírja meg minden ember tudata.

Fotó: Flickr.com
Fotó: Flickr.com

Általában, ha előjön ez a gondolat, igyekszünk nem tudomásul venni, elhessegetni vagy elfojtani, az örökkévalóság illúziójába menekülni, abba, hogy még van elég időnk, mert ha egyszer is igazán belegondolnánk abba, hogy talán ma életünk utolsó napja, kész, vége, ennyi volt, s le kell mondjunk mindarról, amit még megélhettünk volna, amit még megálmodtunk magunknak, amit még reméltünk az élettől, mindarról, amit megkaptunk s amit még megkaphatnánk… – belebetegednénk, vagy legrosszabb esetben: lebénulna még az a hátramaradt életünk is.

Amióta ember az ember, versek, ódák, imák, szerelmes suttogások, őszinte érzelmek, meghitt találkozások szólnak arról, hogy a szeretet örök, a szeretet nem múlik el soha, a szeretet nem hal meg, a szeretet örökké tart. Nem hiába van ez így, hisz ez életünk, emberi mivoltunk egyik legfőbb szellemi igazsága. A szeretet tudja, hogy a fájdalom elmúlik, a szépség megmarad. Akár hisszük, akár nem, minden egyes dolognak, élménynek, érzelemnek, tapasztalatnak, amire egy élet nem elég, köze van a szeretethez, róla szól.

Rengeteg olyan pillanatban van részünk, amit szeretnénk, hogy soha ne érjen véget: amikor szerettünk átölel, amikor magunkba friss levegőt szívunk a hegytetőn s letekintünk a környező tájra, a reggeli kávé illat, apám meleg kézfogása mielőtt vonatra szállnék, hűs forrásvíz íze a szánkban nyári kánikulában, fenyőfa illat Karácsonykor, s sorolhatnánk a végtelenségig, de mindez véges, véget ér. Van, amikor nem elég egy élet elsiratni élettársunkat, mit meg nem adnánk, hogy csak még egy percet, egyetlen másodpercre láthassuk s átölelhessük. Mindezt azért mert szeretünk. Szeretjük az életet, magunkat, embertársainkat – ahogyan csakis mi tudunk szeretni, nem másképp, vagy ahogy a „könyvek” előírják vagy ahogy „kéne” szeressünk. Rajtunk kívül senkinek sincs joga megkérdőjelezni, kétségbe vonni a szeretetnek azt a megnyilvánulását, amit mi megtapasztalunk. S ha már szeretünk valamit, valakit, elkerülhetetlen, hogy ne ragaszkodjunk hozzá, hisz emberből vagyunk s ragaszkodunk ahhoz, ami nekünk jó.

Amikor nagyon erősen ragaszkodunk önmagunkhoz, embertársunkhoz, életünkhöz, ugyanaz történik, mint amikor igazándiból belegondolunk abba, hogy mi van akkor, ha ez életünk utolsó perce, kész, vége, ennyi volt, nincs többé, nem akarjuk elengedni ezt a jót, ami velünk történik, szeretnénk megállítani az időt, hogy örökké tartson ez a pillanat, de ez olyan teherré válhat, hogy képes lebénítani nemcsak minket, hanem életünket is.

Minden emberi érzelmünk a szeretet egy igen finom árnyalata. Igen, még a félelem, a harag, a szégyen, a féltékenység, az irigység, a bánat, a megvetés, még a gyűlölet is. Valamennyi kis finom árnyalatból tudatosan vagy tudattalanul, de mindegyikünk kiveszi a maga részét egy élet során. Én hiszem (megj. és ez az én személyes igazságom!), hogy minden ember képes a szeretetre, és mindenki, egytől egyig minden ember a maga legjobb tudása szerint hordozza magában a szeretetet. Ezért nem lehet valakitől azt kérni, hogy „szeress jobban!”, „szeress másképp!”, „szeress kevésbé!”, ellentmondásos elvárásunk van ilyenkor, hisz az alapigazság az, hogy az illető szeret – olyan módon, ahogy ő a legjobban tud, de szeret, még akkor is, ha nem úgy, ahogyan mi a szeretetet megismertük. Ezért az ilyen elvárások nemhogy az illető lelkéhez nem méltóak, hanem a mi lelkünkhöz sem azok. A szeretet megannyi apró árnyalatának elfogadása embertársunkban szabaddá tesz bennünket és a szeretetet, amit magunkban hordozunk iránta.

Szeretni és szeretve lenni, megtapasztalni a szeretetet megannyi megnyilvánulásában egy élet valóban túl kevés. Kell, hogy legyen még egy élet, vagy akár több, vagy muszáj létezzen a túlvilág, egy mennyország, ahol a szeretet folytatódik, ahol újra meg újra szerethetünk s szerethetnek, nem lehet „csak ennyi, kész, vége, ennyi volt”, mert a szeretetből sosem elég, azt újra és újra meg kell tapasztalni így is, másképp is, mert a szeretet örök. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi is az a reinkarnáció, úgy gondolom, csakis így tudnám elmagyarázni a legegyszerűbben: a szeretet olyan csodás ajándék, hogy szeretni egy élet nem elég – megtapasztalásához több életre van szükség.

Az óév zártakor, az újév kezdete előtt, mindenki igyekszik elintézni „lelki számláit”. Mi az, amit magunk után hagyunk, és mi az, amit magunkkal viszünk az újévbe? Megtettünk mindent magunkért, embertársunkért, életünkért, ami tőlünk telt? Vajon mi az, amire az elmúlt év nem volt elég? Milyen új reménnyel, hittel gondolok arra az időre, ami még adatott?

Életünket számunkra titokzatos szálak vezérlik, számtalanszor bebizonyosodott, hogy az élet sokkal több annál, mint amit mi gondolunk róla. Ez a szeretetre is ugyanígy érvényes. Akkor is élhetünk egy teljes életet, ha most nem értünk meg mindent. S mi van akkor, ha nincs másik élet, nincs túlvilág, nincs mennyország, nincs semmi más, nem kapunk több lehetőséget arra, hogy újra meg újra megtapasztaljuk a szeretetet? Nem tudom. Csak azt, hogy most, ebben a pillanatban, még lehet szeretni, most még élhetünk azzal a csodával, hogy szerethetünk, még megtehetjük. És ha kevésbé ragaszkodunk ehhez a pillanathoz és elengedjük, és hagyjuk, hogy a következő pillanatot is átitassa a szeretet, ami bennünk és az életben él, lüktet, akkor ezen sok kicsiny szeretetteljes pillanatok sokasága képes „pillanatnyi-időlenyomatot” hagyni lelkünkben, amik halhatatlanná varázsolják nemcsak lelkünket, hanem a szeretet megnyilvánulását is, amit megtapasztaltunk.

Birtalan Katalin

Legfrissebb

Hirdetés

Aktuális kedvencek

Ez is tetszeni fog

Kapcsolódó cikkek