Időről-időre felbukkan valaki a világban, aki bizonyítani szeretné, hogy a Földön valóban léteztek sellők. A sellők, vagy más nevükön hableányok mitológiai lények, akiknek teste halfarokban végződik. A félig ember, félig hal testű lény sok nép folklórjában fellelhető, a Közel-Kelet, Európa, Ázsia és Afrika népei között.
A tudomány jelenlegi állása szerint ilyen lények nem léteznek, de az ókorban több hajós is látni vélte őket. Többek között Kolumbusz Kristóf is említette, hogy a Karib-szigetek felfedezése közben sellőket vélt látni az óceánban.
Hasonló észlelések még a 20. és 21. században sem szűntek meg, ezek közül a leghíresebbek Kanadában, Izraelben és Zimbabwében történtek. A sellők ugyanakkor népszerű témának számítanak mind az irodalomban, mind a többi képzőművészetben is, például Hans Christian Andersen meséje, A kis hableány (1836) is egy sellőről szól. Több opera, film, festmény, szobor, sőt még képregény is készült róluk.
Néha a sellőket a szirénekkel is rokonítják, ez a feltételezés azonban téves, mert a szirének nem sellők, hanem madártestű asszonyok.
Legújabban egy bolgár professzor, Bozidar Dimitrov állt elő azzal, hogy bizonyítani tudja a sellők létezését.
Elmondása szerint Sozopol város partjainál egy minden kétséget kizáró sellőcsontvázra bukkant, amely közel 8000 éve lehet a föld alatt. A professzor több képet is közzétett az ásatásról, ám egyéb források nem erősítik meg, hogy valóban a tudományt átíró leletre bukkant volna.
