Hogyan is kezdődött? 2020. január 1-ét írtunk, és bár az új év első napja volt, inkább tűnhetett egy kora tavaszi napnak, mint a tél derekának. Nálunk éppen a hatalomért folyt a harc, a szokásos módon, amikor először röppent fel a hír a Kínában megjelenő vírusról. Különösebben nem lepett meg bennünket, hiszen mindez olyan távol van tőlünk, így mindenki folytatta saját dolgait. Aztán érkezett a hír az 50 millió lelket számláló térség karanténba zárásáról. Számunkra továbbra is az volt a legnagyobb gond, hogy melyik síparadicsomba töltsük a téli szünidőt. Mindeközben folyamatosan szembesültünk a médián keresztül, a szerintünk csak „pánikkeltő hírekkel”, nem is vettük komolyan azokat, hiszen influenza minden évben előfordult már.
Aztán egyre több orvos és tudományos szakember is hallatta szavát az ügy kapcsán, és azt láttuk, hogy biza terjed ez a kór, bár még csak a szomszédos országokat érte el. És azt gondoltuk, hogy mi ettől nagyon távol vagyunk, és ez a veszély minket nem fenyegethet.
De hirtelen fel kellett ébredni ebből az „álomból”!
Amit szinte elképzelhetetlennek hittünk, az mind itt van, és beköltözött a mindennapjainkban. És ez, az ismeretlen veszélyforrással való találkozás, teljesen elhomályosította a józan gondolkodásunkat, melyre mindeddig oly büszkék voltunk. Ellepjük az áruházakat, kosarainkat teletömve olyan dolgokkal, melyeket más esetben a polcokon hagytunk volna, mert szűklátóan, a 80-as évek tapasztalataiból kiindulva, ebben látjuk az túlélésünk egyetlen módját.
Pedig a hatóságok minden lehető csatornán csak egy dolgot kérnek tőlünk ebben a nehéz helyzetben: maradjunk otthon, mert ez az egyetlen megoldása a kialakult, és cseppet sem „rózsás” helyzetünknek.
És ezzel vége szakad a „felhőtlen gyerekkornak”!
Így tehát mindannyian behúzódunk otthonainkba! Hogy mennyi időre? Azt csak a Mindenható tudhatja!
Kint minden elcsendesült, és valóban, nem tudom annak az idejét, amikor ilyen csend honolt volna az utcákon, délelőtt 11 óra tájékán. És nem csak itt, hanem más városokban is. Eljött az idő az emberiség számára, hogy ha ráerőltetve is, de vegyen egy mély levegőt, és elcsendesüljön! Igen, az emberiség és a bolygó is, melyen ellehetetlenítettük saját élettereinket a vagyon és hatalom utáni hajszában. Ez a büntetésünk, melyet ránk mért a Mindenható mindazért a nemtörődöm, pazarló, csak a saját érdekeinket szem előtt tartó, embertelen, mindenkin átgázoló és rokonszenv nélküli életformánk miatt. És mindez, egy kegyetlen vírus formájában, mely nem válogatja áldozatait! Ezekben a percekben az egyetlen menedéket számunkra az önkéntes karantén jelenti, mellyel talán megvédhetjük magunkat és szeretteinket! Mert ennek a rettenetes állapotnak van egy mindenek feletti rizikó kategóriája, éspedig a szüleink és nagyszüleink.
És hogy miért pont Ők? Talán ezzel akart rávezetni bennünket a Mindenható az utolsó utáni percekben, hogy észrevegyük, hogy mennyire törékennyé és sebezhetővé tettük az anyatermészetet, melyre úgy kellett volna vigyáznunk, mint idős szüleinkre és nagyszüleinkre. Talán így észbe kapunk, és leállunk környezetünk mérgezésével, és hagyjuk kissé fellélegezni, szabadon szuszogni a bolygót. Nem véletlen tehát, hogy ez a gyilkos kór a levegőben terjed! Arrogáns és mindenek felettinek képzeli magát az emberiség, és azt hitte, hogy büntetlenül ússza meg az Amazonas őserdeinek a letarolását, felégetését, mely a bolygónk „tüdejét” jelentette. Fél milliárd élőlény elpusztulása is a számlánkra írható, az Ausztráliai erdőtüzek során.
Ha a Teremtés könyvét figyelmesen olvassuk, láthatjuk, hogy a Mindenható 6-dik nap teremtette az embert és állatokat. Ez utóbbi latin megnevezése Anima, ami lelket jelent, lelkek, melyekért mi emberek vagyunk a felelősek.
Visszatérve, a mi feladatunk jelen pillanatban, hogy behúzódjunk otthonainkba, oda, ahol csend és nyugalom vár reánk, ahol nincs más dolgunk, mint ezt a kis „szigetet” tisztán tartani, és nem elhagyni mindaddig, amíg meg nem értettük, hogyan kell viselkednünk önmagunkkal, embertársainkkal és az anyatermészettel. Változtatnunk kell eddigi viselkedésünkön, látásmódunkon, és az élethez való hozzáállásunkon. Itt az idő bocsánatért esedeznünk az anyatermészetnél, mindazért, amit elkövettünk ellene, és reménykednünk abban, hogy ezt megadja számunkra a Mindenható.
COVID -19 – A koronavírus, a változás és változtatás „kódja”!
A korona a tekintély szimbóluma, az apai alaké, a mérföldkőé, a vezetőé, a jogalkotóé, a bölcsé. Nem véletlen, hogy ezt az egész történet egy példa nélküli asztrológiai konfiguráció hátterében áll, amely a Bakot célozza meg (tekintély, hatalom, uralom és irányítás).
A korona a Napot, a fényt, a magas ideálokat, az isteni információt, magát az Isteni jelt is képviseli. Ez egy napszimbólum. A korona kerek, köröket ábrázol és közösségeket határoz meg. Földi közösségünket és az Istennel közös mennyeit egyaránt.
De van egy vírus is a fenti egyenletben, amely befolyásolja a légutakat és a tüdőt. Lélegzünk vagy mesterségesen lélegeztetnek! Mit tett a Mindenható, amikor megteremtette a világot? Lehelt! És az isteni leheletnek teremtő ereje volt. Ezért veszélyeztetett most a mi légzésünk, mert amit mi teremtettünk magunk számára a földön, az nem illeszkedik bele e harmóniába. A közösség tudata számtalan helyen megtört, és már rég kiléptünk a Mindenhatóval valamikor meglévő harmonikus kapcsolatból. Levettük az Atya fejéről a koronát, és dölyfösen a saját fejünkre tettük. Így elrontottuk az istenséggel való kapcsolatunkat, és ezt a tiszteletlenségünknek köszönhetjük.
A kór nevének számai is vannak: 19, 1 és 9. Az eleje és a vége. Együtt jelentenek 1-et, és a kezdetet.
Tehát itt az ideje a megállásnak és az újrakezdésnek. Amit eddig tettünk abból elég! Nem folytathatjuk így tovább. Az elejétől kell kezdnünk, teljesen más értékekre építkezve. Egy másik értelemmel és annak felismerésével, hogy tetteink és gondolataink befolyásolják a körülöttünk levőket. Bármikor, mindig, és egyfolytában!
Akár akarjuk, akár nem, fel kell hagynunk a régi dolgainkkal. Meg kell változtatnunk a munkát, a tanulást, a kapcsolatokat, a védelmet, az együttműködést, a fejlesztést és a szokásainkat. Ha nem tesszük meg ezeket a dolgokat, akkor a jövőnk bizonytalan a faj fennmaradása szempontjából.
És azok számára, akik piszkos és szokatlan módon akarják kihasználni ezt a helyzetet, Gaia azt üzeni nektek: Elég volt!
Következtetések
- A tőzsdei árak visszaesnek, ahogyan még soha a történelem folyamán.
- Az iskolák bezárulnak, és a gyerekek hosszú ideig otthon fognak tanulni. Az iskolarendszer új korszakba lép. És a szülők megtanulják, hogyan lehetnek valódi szülők. Ismét oktatókká válnak.
- Sokan otthon dolgoznak, és ez szokássá válik.
- A szükséges és hasznos mennyiségeket fogjuk előállítani.
- Kicseréljük a régi szokásainkat olyan új szokásokra, amelyeket még nem tudjuk, hogy milyenek lesznek.
- A politikai rendszereket az alapoktól kezdve meg kell reformálni.
- A pénzügyi rendszereket teljesen átalakítják.
- A közegészségügy új korszakba lép. A költségvetés hatalmas növekedést mutat.
- Az életünk tárgyainak száma jelentősen csökken.
- Megtanulunk annyit fogyasztani, amennyire szükségünk van.
- Nem adunk hatalmat másoknak. A hatalom visszatér a közösséghez.
- A legtöbb tevékenység virtuális környezetben zajlik.
