Ez a szép, sárga virágú gyomnövény igazán nem igényes a termőhelyét illetőleg, mert erdő szélén, parlagokon, kerítések mentén, tehát gyakorlatilag mindenütt megél. Magyra nevét valószínűleg onnan kapta, hogy a fecskék tavaszi érkezésétől, ősz eleji költözéséig virágzik. A vérehulló jelző pedig onnan ered, hogy a zöld növény szárát megtörve, vörösessárga tejnedvet bocsájt ki. Tudományos nevének első szava a görög chelidon fecske névből származik.
Népgyógyászati alkalmazása az egész országban ismert. A tejnedv kevesebb, a gyökér több hatóanyagot tartalmaz, ezek főleg alkaloidok, növényi savak, flavonoidok.
Ipari gyógyszergyártásra főleg Németországban alkalmazzák, nálunk inkább mint háziszer ismert. Fő alkaloidja a kelidonin, amely hatásában a papaverinéhez hasonló, vagyis gyomor- és epegörcsöknél alkalmazzák. Szeszes gyökérkivonatából vesznek be.
Másik népgyógyászati alkalmazása a friss tejnedvnek, hogy a szemölcsöket igyekeznek vele eltüntetni, olyan módon, hogy naponta többször rácsepegtetve rászárítják. Erdélyben ajaksömörre is alkalmazzák, mert „azt leégeti”.
A tudományos vizsgálatok mindkét gyógyászati alkalmazás ésszerűségét igazolták. Az alkaloidok simaizomgörcsoldók, ezért használ az epebántalmakban szenvedőknek, ezenkívül egyik vagy több hatóanyaga fehérjeoldó, a sejtosztódást gátló tulajdonságú, így a szemölcsök elmulasztására alkalmas.
Itt említjük meg, hogy a szemölcsöt vírusok okozzák, így a feltevés helytálló, mert a tejnedve mind a kórokozót, mind pedig vele együtt a kellemetlen „művet”, a szemölcsöt is ártalmatlanná teszi.
