A nő megmentette férje életét, és kutatása még számtalan életet menthet meg az antibiotikum-rezisztens szuperbaktériumoktól.
2016 februárjában, miután hónapokig nézte, ahogy a férje lassan elveszíti a kimerítő harcot egy halálos szuperbaktérium-fertőzés ellen, Steffanie Strathdee, aki fertőző betegségek kutatására szakosodott tudós, megtalálta a megoldást. Férje, Tom Patterson nagyon rossz állapotban volt, az orvosai szerint a baktériumok túlságosan elszaporodtak a szervezetében, és a férfi haldoklott.
„Ekkor lefolytattam vele azt a beszélgetést, amit senki sem akar lefolytatni a szeretteivel” – mondta Strathdee. „Azt mondtam neki: Drágám, kifutunk az időből. Tudnom kell, hogy élni akarsz-e. Még azt sem tudom, hogy hallasz-e, de ha hallasz, és élni akarsz, kérlek, szorítsd meg a kezemet. Aztán csak vártam, és vártam. És hirtelen nagyon erősen megszorította a kezemet.” Strathdee ekkor még nem tudta, pontosan mit tehetne, de abban biztos volt, hogy nem adhatja fel.
Patterson még 2015-ben betegedett meg, amikor hálaadáskor a Nílushoz utaztak. Súlyos gyomorgörcsei voltak, és miután Egyiptomban nem tudták megfelelően kezelni, Németországba szállították. Ott az orvosok egy grapefruit méretű hasi tályogot fedeztek fel a férfi szervezetében, ami tele volt az úgynevezett Acinetobacter baumannii multirezisztens baktériummal, amely gyakorlatilag minden ismert antibiotikummal szemben ellenálló.
Az Acinetobacter baumannii más néven Iraqibacterként (azaz iraki baktériumként is ismert), mert az Irakból visszatérő katonák közül is sokakat sújt, és a hazatérő katonák a szuperbaktériumot is magukkal vitték az Egyesült Államokba.
„Sajnos sokan közülük túlélték a bombarobbanásokat, de belehaltak ebbe a halálos baktériumba” – magyarázta Strathdee. Az Acinetobacter baumannii jelenleg az Egészségügyi Világszervezet azon veszélyes baktériumait tartalmazó listájának élén áll, amelyek ellen kétségbeejtően nagy szükség lenne a megfelelő antibiotikum kidolgozására. „Olyan, mint egyfajta kleptomániás baktérium. Nagyon jó abban, hogy ellopja más baktériumoktól az antimikrobiális rezisztenciát elősegítő géneket” – magyarázta a nő.
„Kezdtem ráébredni, hogy a férjem sokkal betegebb, mint gondoltam, és hogy a modern orvostudomány kifogyott az antibiotikumokból, amikkel kezelhetné” – mondta Patterson állapotával kapcsolatban. A férfit ekkor már szülővárosában, San Diegóban ápolták, ahol ő pszichiátriát tanított, a felesége pedig a Kaliforniai Egyetem globális egészségtudományi szakának dékánhelyettese volt.
„Tom valóságos hullámvasúton volt – néhány napig jobban lett, aztán ismét romlott az állapota, és nagyon beteg lett” – mondta Dr. Robert „Chip” Schooley, aki a fertőző betegségek specialistája, és a házaspár régi jó barátja. „Ahogy teltek a hetek, Tom több szerve is kezdte felmondani a szolgálatot. Annyira beteg volt, hogy bármelyik nap elveszíthettük” – tette hozzá.
Strathdee azonban nem adta fel. Rábukkant egy bizonytalan kezelési lehetőségre, ami felcsillantotta a reményt: a baktériumölő vírusokra, azaz bakteriofágokra. A bakteriofágok a legegyszerűbb organizmusok, amelyek mindenütt ott élnek, ahol a baktériumok: földben, vízben, állatokban és az emberben is.
„A talajban, a vízben, az óceánjainkban és a testünkben vannak, ahol ők a kapuőrök, akik kordában tartják a baktériumok számát. De meg kell találni a megfelelő bakteriofágot, ami elpusztítja a fertőzést okozó baktériumokat” – magyarázta Strathdee. A kutatások azonban még gyerekcipőben járnak, különösen mivel a nyugati országokban sokáig „peremtudománynak” minősítették a bakteriofágok kutatását. Strathdee azonban országszerte több szakértő segítségét kérte, hogy megtalálják azokat a vírusokat, amik segíthetnének a férjén.
A kutatók pedig vállalták a kihívást, hogy azonosítsanak néhány olyan bakteriofágot, amely képes lenne megküzdeni azzal a baktériummal, ami gyakorlatilag élve felfalta Patterson testét. Ezután az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóságának (FDA) is jóvá kellett hagynia az előállított készítményt, amit injekció formájában terveztek bejuttatni a beteg szervezetébe. Mivel a bakteriofág-terápia nem esett át klinikai vizsgálatokon az Egyesült Államokban, minden esetben kiterjedt dokumentációra van szükség, ami időigényes folyamat lehet. Szerencsére azonban a vártnál gyorsabban ment a dolog. Sőt, a nő, akivel az FDA-től beszéltek, azt mondta, van néhány ismerőse a haditengerészetnél, akik talán tudnának segíteni nekik.
Az Egyesült Államok Haditengerészeti Orvosi Kutatóközpontjának tudósai hamarosan találtak is néhány bakteriofágot, amik hatékonynak tűntek a szóban forgó baktérium ellen, és közben egy másik kutatócsoportnak is sikerült találnia egy szintén ígéretesnek tűnő vírust. De a neheze még csak ezután jött: ki kellett találniuk, hogy tisztítsák meg annyira a bakteriofágokat, hogy biztonságosan beadhassák azokat a betegnek.
Bár a kezdeti esélyek nem voltak túlságosan biztatóak, mindössze 3 héttel azután, hogy a férje megszorította a kezét, Strathdee végignézte, ahogy az orvosok intravénásan befecskendezik az első adag készítményt a férfi testébe.
„A tályogokkal kezdtük, mert nem tudtuk, mi fog történni, és nem akartuk kockáztatni, hogy véletlen megöljük” – magyarázta Schooley. „Nem láttunk negatív mellékhatásokat, sőt, úgy tűnt, hogy Tom állapota egy kicsit stabilizálódni kezdett, ezért kétóránként folytattuk a terápiát.”
„Úgy gondoljuk, hogy Tom volt az első ember, aki intravénás bakteriofág-terápiát kapott egy szuperbaktérium-fertőzés kezelésére az Egyesült Államokban” – mondta Strathdee. „És három nappal később Tom felemelte a fejét a párnáról, miután mély kómában feküdt, és megpuszilta a lánya kezét. Egyszerűen csodálatos volt.”
„A becslések szerint 2050-re évente 10 millió ember – ez három másodpercenként egy ember – fog meghalni egy szuperbaktérium-fertőzésben” – magyarázta a nő egy későbbi előadásán. „Az elmúlt két és fél évben abban a szörnyű helyzetben voltunk, hogy a vírusokat egyértelműen „rosszfiúkként” kezeltük. De én most azért vagyok itt, hogy elmondjam: az ellenségem ellensége a barátom lehet. A vírusok gyógyszerek is lehetnek” – magyarázta.
