A Colorado Springs-i Brazel család nehéz időszakon esett át, amikor a családapa váratlanul megbetegedett, majd elhunyt. De bármilyen nehéz is a gyász, a házaspár két kisfia végig rendkívül bátran viselkedett, és megőrizték a szívükben édesapjuk emlékét.
Kait Brazel és férje, Alfred „Fred” Brazel számára fiaik, Mason és Mylan jelentették az egész világot, ás Fred, aki katona volt, magabiztos és céltudatos embereket próbált nevelni a gyerekeiből.
A szerető apa törzsőrmesterként szolgált a hadseregben, és családja büszke volt mindenre, amit elért. Amikor azonban az orvosok rákot diagnosztizáltak a férfinál, minden megváltozott. Fred 2017. július 31-én hunyt el, és a fiúk elveszítették legnagyobb példaképüket és hősüket, de ennek ellenére erősek maradtak.
Mason idősebb testvérként igyekezett gondoskodni az öccséről, és megtanítani őt mindazokra a dolgokra, amik büszkévé tették volna az édesapjukat. Ugyanakkor a fiúk az édesanyjukat is támogatták, és soha nem sírtak a pusztító veszteség miatt.
Kait szerint ez azért lehetséges, mert tudják, hogy a történetük hatással lesz mások életére is, és mert megértették, hogy Istennek mindennel célja van. „Azt mondom nekik: Isten eszközeiként vagyunk itt. Ezzel igazoltuk a történteket. Ebben hiszünk” – mondta az édesanya.
Alishia Elwell Potter fotós abban a megtiszteltetésben részesült, hogy megörökíthette a Brazel családot, amikor Fredet nyugalomra helyezték. Kait számára megható pillanatok voltak ezek, és örökké kincsként fogja őrizni az aznap készült képeket.
A fotós korábban már készített képeket a családról, és amikor megosztotta a szertartáson készült képeket, megható üzenetet tett közzé, amiben csodálatos férjként és apaként jellemezte Fredet.
„Kait azt mondta, szeretnéd, ha még egyszer lefényképezhetném a családodat, és így is tettem. Nyugodj békében, barátom” – írta a fotós.
Novemberben a család az Arlingtoni Nemzeti Temetőbe utazott, hogy meglátogassák Fred sírját, és mivel Kait ekkor látta először élőben férje sírkövét, nehéz pillanatokat élt át, mivel ezzel valahogy sokkal valóságosabbá vált a halála.
A fiuk magukkal vittek egy pokrócot, letelepedtek a sír mellé, és úgy meséltek az életükről az apjuknak, mintha még életben lenne. Elmesélték, milyen eredményeket értek el különböző sportokban, amiket kipróbáltak, és arról a Halloween partiról is beszámoltak neki, amin részt vettek. Miután mindent megosztottak, és közösen imádkoztak, a fiúk szundítottak is egyet a sírkő mellett a pokrócon.
Kait rendkívül büszke volt a fiaira, és biztos volt benne, hogy a férje is büszke lenne rájuk, mert mindig is arra törekedett, hogy megszólítsa az embereket, és megerősítse az Istenbe vetett hitüket.
„Mindent elért, amit csak kellett, ezen a Földön. Nagyon büszkék vagyunk rá” – mondta a nő, aki biztos benne, hogy a fiúk egész életükben megőrzik apjuk emlékét.
Azt is felidézte, hogy amikor már indulni készültek, Mylan váratlanul visszafordult, mondván, hogy még meg kell tennie valamit. Meg akarta ölelni az édesapját, ezért visszament a sírkőhöz, és átölelte azt. Ez az egyszerű, de erőteljes gesztus nagyon meghatotta az édesanyát. Fred halála mindig a történetük része marad, de igyekeznek olyan szenvedéllyel és céltudatosan élni, ahogy ő is tette, ezzel tisztelegve az emléke előtt.
