Az agy rendelkezik egy olyan képességgel, amit szelektív memóriának hívnak, azaz bizonyos információkat raktároz el, másokat meg egyszerűen törli az emlékezetéből. A szív viszont más, az ha egyszer valamit érzett, mindig is “emlékezni fog” rá.
Egy Nagy-Britanniában élő fiú az interneten megismerkedett egy pakisztáni lánnyal. Ahogy beszélgettek, írtak egymásnak, egyszercsak azon kapták magukat, hogy szoros baráti kötelék alakult ki közöttük. Pár hónap múlva pedig szerelmet vallottak egymásnak, de élőben még sohasem találkoztak. Ennek ellenére boldogok voltak, és remekül megértették egymást.
Pár hét múlva azonban a lány eltűnt, nem válaszolt a fiúnak, de az nem adta fel a reményt, türelmesen várt szerelmére, hogy egy nap előkerül, és ír. De nem történt semmi.
A fiú megijedt, hogy a lánynak valami baja eshetett, de nem tudta, hogy mit tegyen. Egy nap azonban arra gondolt, hogy a lány valószínűleg többé nem akart vele beszélgetni, ezért léphetett le. Eljött az ideje annak, hogy túltegye magát ezen. Minden este azonban sírva aludt el, miután elolvasta a levelezésüket.
A fiú közben egyetemi hallgató lett, de egy lányt sem engedett közel magához, mert félt, hogy újból elveszít valakit, akit megszeret. És az interneten megismert szerelme is mindig a fejében járt. Egy nap elhatározta, hogy muszáj tovább lépnie, mert ezt így tovább nem folytathatja.
Egy délután az egyetem udvarán vágott át, amikor meglátott egy csodaszép lányt a padon. Összeszedte minden bátorságát, és megszólította a lányt.
Lány: “Ne haragudj, de szerelmes vagyok egy másik fiúba.”
Fiú: “Értem, bocsáss meg, ha túl rámenős voltam.”
Lány: “Nem haragszom, igazából egy olyan fiúba vagyok szerelmes, akivel soha nem találkoztam még, de erről a környékről való. Valami probléma történhetett, mert soha többé nem írt. Most azért jöttem ide, hogy megkeressem.”
Fiú: “Hú! Képzeld, velem is ugyanez történt…”
Ekkor pillantotta meg a lány füzetét, amire a Aisha név volt ráírva.
Egymásra néztek, és mindketten sírva ölelkeztek össze.
Fiú: “Miért hagytál el?”
Lány: “Autóbalesetem volt, egy évig kómában voltam. Mindenki azt gondolta, hogy nem fogom túlélni, de te erőt adtál, mert látni szerettelek volna. Mikor helyrejöttem, úgy döntöttem, hogy idejövök. És most meg is találtalak.”
A tanulság: bármilyen nehézségbe is ütközzünk, a szerelem mindig utat tör magának. Boldogak azok, akik átélhetik a szerelem gyönyörét.
