LélektárA szenvedés Isten szeretetének legnagyobb bizonyítéka

A szenvedés Isten szeretetének legnagyobb bizonyítéka

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket a Viberen, a Telegramon, Whatsappon és a Google Hírek-en!

Olyan időket élünk, amikor a szenvedés elfogadása abszurdnak tűnhet, hiszen annyi lehetőségünk van megszabadulni tőle.

Minden áron igyekszünk elkerülni a személyes szenvedést, ezt az értékes tanulságot, ami az alázatra, az értelemre, és megbocsátásra tanít bennünket, és lángra lobbantja bennünk az isteni szikrát. Ehelyett a folyamatos jó közérzetet választjuk, ami ugyan szintén a maga megpróbáltatásaival jár, de ezek teljesen más jellegűek.

„Meggyőződésem, hogy a szenvedés Isten szeretetének legnagyobb bizonyítéka.” – mondja Petre Țuțea román filozófus.

Minden alkalommal, amikor elkerülünk valamilyen szenvedést, amiből építkezhettünk volna, eltávolodunk a lehetőségtől, hogy átéljük a szent és titokzatos isteni kinyilatkoztatás érzését. Az ember szabad akarattal felruházott lény, ezért mindig lehetősége van választani. Mindig elkerülhetjük a szenvedés kanyargós útját, és választhatjuk a másik, egyszerűbb és világosabb utat, ez azonban leggyakrabban nem vezet sehová.

Olyan időket élünk, amikor a hedonizmus szinte hivalkodóan népszerű, így a szenvedés a modern ember számára majdnem undorító, visszataszító jelleggel bír. Tehát a mai ember kényelmes és felszínes életre ítélte saját magát, és már nem képes az igazi szenvedésre.

A szenvedésnek legalább három fő típusát különböztethetjük meg: létezik építő jellegű, fölösleges és romboló szenvedés. Aki ezeket képes megkülönböztetni egymástól, igazán bölcs ember. Ezek közül az első, az építő szenvedés az egyetlen, ami isteni magasságokba emel, ezért ez az egyetlen, amit be kell engednünk az életünkbe.

Jézus Krisztus a teljes önfeláldozás, az emberiség megmentésére irányuló önfeledt áldozat legjobb példája. De sok mártír is létezik, (és az ő példájukat talán könnyebb követnünk), akik a nehézségekben választhatták volna a földi élet ködét, de úgy döntöttek, hogy feláldozzák magukat a hit nevében, emberi, nemzeti vagy erkölcsi értékekért. Tehát az a szenvedés, amit valamilyen tiszta, magasabb rendű érték nevében vállalunk, építő jellegű.

A fölösleges szenvedés olyasmi, amit el tudnánk viselni, de nincs semmi értelme. Olyan betegségtől szenvedni, amire létezik gyógymód, vagy bármi olyan rossz dologtól szenvedni, amit lehetőségünk lenne orvosolni, eltávolítani, a legjobb esetben is butaság. Tehát a fölösleges szenvedés az, ami felett hatalmunk van, és aminek bármikor véget vethetünk.

A romboló, vagy pusztító szenvedés apró, önző, kicsinyes és jobbára kielégítetlen célokból indul ki. Amikor irigykedünk, megtévesztéshez, bosszúhoz folyamodunk, illegális és tisztességtelen előnyökhöz kívánunk jutni, ahelyett, hogy megbocsátanánk. Tehát minden olyan cselekedet, amely kizárólag a saját örömeinek kielégítésére irányul, és közvetlenül vagy közvetett módon árt másoknak, pusztító szenvedés forrása. Méghozzá azért, mert képes elferdíteni a valóságot, és megrendíteni az Isten által a Földön hagyott rendet.

Boldogok azok, akik képesek halhatatlan értékekért szenvedni, és képesek megértéssel és rendíthetetlen hittel elviselni ezt a szenvedést, mert ők a kiválasztottak.

Fotó: Ivana Besevic/Behance

RSS Feed Beágyazás

Ezeket olvastad már?

    Legfrissebb

    Hirdetés

    Aktuális kedvencek



    Ez is tetszeni fog

    Kapcsolódó cikkek