Az alábbi történet egy olyan példázat, és életlecke, melyet ha elolvasunk, sosem fogunk elfelejteni.
Egy magányos fa növekedett az élettelen, sivatagi környezetben, törzsét a forró homok borította.
Egyszer egy sólyom repült át a sivatagon, meglátta a fát, leült az élettelteli, zöldelő ágára, és azt mondta:
“Te egy nagyon furcsa fa vagy. Állsz itt egyedül az élettelen talajban, hogy hogy nem pusztulsz el? Itt halálra vagy ítélve. Kinek van szüksége rád?”
“Neked” – válaszolta a fa.
“Nekem? Nincs szükségem rád” – mondta a sólyom.
“Dehogynem. Ha nem álltam volna itt, akkor most a forró homokba kellett volna leszállj, és nem az árnyat adó ágaimra. Ha valaki meglátja, hogy egyedül állsz egy sivatagi faágon, megkérdi, hogy mit csinálsz, hiszen úgysincs senkinek szüksége rád. Ez nem ugyanaz a dolog?” – kérdi a fa.
A sólyom egy kicsit gondolkozott, és igazat adott a fának. Hiszen, ha az egyetlen fa nem állt volna a sivatagban, akkor ő most magányos lenne, és haszontalan.
