A gyereknevelési szabadságon lévő anyák ugyanolyan stressznek vannak kitéve egész nap, mint azok, akik teljes munkaidőben dolgoznak. Azzal a különbséggel, hogy a munkaidő egyszercsak lejár, és hazamegyünk pihenni, viszont az anyák jó esetben éjszaka ha pihenhetnek.
Egy anya nagyrészt sosem lehet egyedül, gyakorlatilag még a vécére sem tud elmenni nyugodtan, főleg a gyerek első két évében. Azok az anyák, akik különböző életkorú gyerekeket nevelnek, egész nap “szolgálatban” vannak, a reggeli tálalásától a tízórai elkészítéséig, egészen a jóéjt pusziig.
A pszichológusok szerint ezt a megfeszített tempót nem sokáig lehet bírni következmények nélkül, éppen ezért azt ajánlják, hogy egy anya évente legalább egyszer menjen el anya-szabadságra. Töltsön 4-5 napot valahol egyedül, távol a családjától, ahol ki tud kapcsolódni, pihenni tud, és elszakadhat a napi rutintól.
Ez a kis vakáció mind fizikailag, mind pedig lelkileg nagyon hasznos lehet egy olyan nő számára, aki a nap 24 órájában a családjának él.
Szakértők szerint a család számára is fontos, hogy az anya néha szabadságra menjen, egyedül. Érezniük kell a többi családtagoknak is, hogy nem egyetlen személy felelőssége a családi rend és harmónia fenntartása. Mindenki meg kell tanulja a saját feladatait, felelősséget kell vállalniuk, ki kell vegyék a részüket a hétköznapok lemenedzselésében.
Egy amerikai tanulmány szerint az apákhoz képest az anyák kb. heti tíz órával többet töltenek házimunkával, és a családdal kapcsolatos feladatok elvégzésével. Egy férj sokkal jobban meg fogja érteni a feleségét, miután néhány napra egyedül maradt a családjával. Egy anya, ha évente kétszer szabadságra mehet a családjától, sokkal harmonikusabb lesz a partnerkapcsolata, kiegyensúlyozottabb, és elégedettebb lesz. Csökken a napi stressz, a fáradtság, és a depresszió kialakulásának esélye.
Az anya-szabadság egy szükségészerű dolog, minden anyának joga lenne hozzá. Sokan azonban egyáltalán nem engedik meg maguknak azt, hogy akár heti pár órát is távol töltsenek a családjuktól, mert hát elképzelni sem tudják, mi lenne nélkülük. A másik hátráltató tényező, hogy mit szólnak az ismerősök, a család, ha “otthagyják” a gyerekeiket.
Mielőtt végkimerülésig hajszolnánk magunkat a családunk érdekében, vegyük figyelembe a saját testi és lelki egészségünket, és menjünk el egy kicsit szabadságra, vagy iktassunk be egy pár óra énidőt.
