Az elmúlt évtizedekben kialakult egy, a nyugati és keleti társadalmak között húzódó törésvonal, ami alapján kimondható, hogy az előbbi az anyagi javak halmozására, a fogyasztásra, míg a utóbbi inkább a spiritualitás és a személyiség fejlesztésére fekteti a hangsúlyt.
Alexandru Plesea román pszichológus úgy véli, hogy egy ember személyiségjegyeit maga a környezet, a külső hatások jelentősebben formálják, alakítják, mint az egyéniségből fakadó gondolatok, meggyőződések, így hiába vannak olyanok, akik fontosabbnak érzik a spiritualitást, a belső értékek fejlesztését, a nyugati civilizációban felnőve mégis erősebb a külső nyomás, az anyagi javak, a származás által követelt elvárások.
“Nyugaton, a fogyasztói társadalom már egy életforma, amely meghatározza és befolyásolja mindenféle szándékunkat, döntésünket. A reklámok hada, a különböző termékek széles választéka, a bevásárlóközpontok szaporodása, a tömérdek étel, édesség, zöldség, gyümölcs, hús kínálat mind arra ösztönöz, hogy vásároljunk, de ahhoz, hogy minél többet vásárolhassunk, többet is kell dolgoznunk a pénzért cserébe. Ha mégis fellázadunk ezen életforma ellen, az nem fog sokáig tartani, mert úgy fogjuk érezni magunkat, mint egy kis, jelentéktelen sziget, az óceán közepén” – közölte a szakember.
Hogyan tudod összeegyeztetni a materializmust a… boldogsággal?
A pszichológus úgy gondolja, hogy lehetséges összhangba állítani a spiritualitást a materializmussal. A pénz leginkább akkor okoz boldogságot, ha egy bizonyos célra áldozzuk, amivel egy lépéssel közelebb kerülhetünk az álmunkhoz.
“Bármi, ezzel ellentétes pénzköltés az ego növelésével, a személyiség eltorzulásával járhat, és a végén nem fogunk magunkra ismerni. A pénz akkor boldogít, ha megtudunk vásárolni egy drága ajándékot édesanyánknak, a gyerekünknek, vagy ha a rászorulóknak adományozunk egy bizonyos összeget, hozzájárulva ellátásuk zökkenőmentesebbé tételéhez” – adott hangot véleményének Alexandru Plesu, majd hozzáteszi: “Legtöbbünk azért dolgozik egy életen keresztül, hogy tető legyen a feje fölött, ugyanis ezt láttuk a szüleinktől, ezt tanultuk attól a társadalomtól, amelyben felnőttük. Ez egy rendkívül erős program, amely egész életünket átfogja, és arra késztet, hogy életünk végéig dolgozzunk, a saját, önös céljainkért, anélkül, hogy bármivel is hozzájárulnánk a világ jobbá tételéhez.”
A szakember szerint azért van annyi boldogtalan, többnyire tehetős ember, mert a pénzüket olyan dolgokra költik, amelyek csak pillanatnyi boldogságot okoznak számukra. Ha világosan tudnák, hogy mire akarnak pénzt áldozni, már jobb lenne a helyzet. Az, aki céltalanul szórja a pénzét, sosem lesz boldog, és még eljöhet az idő, hogy szegénnyé válik.
“A boldogság nem a külsőségek függvénye, hanem egy belső, lelki döntés, hogy felismerjük azt, hogy boldogok vagyunk, vagy inkább panaszkodunk életünk végéig, boldogtalanná téve magunkat. A boldogság nem más, mint magatartásforma, egy erős személyiségjegy, ami látható, megfogható, és akkor válik a legnagyobbá, ha ezt megosztjuk a világgal” – véli a szakember.