Amikor Rachel Décoste 2018 augusztusában elindult, hogy felfedezze a nyugat-afrikai Benini Köztársaságot, abban reménykedett, hogy jobban megismerheti önmagát, de azt nem sejtette, hogy ez az utazás több szempontból is megváltoztatja majd az életét. A nő útbaigazítást kért egy járókelőtől, és ez a találkozás egy hihetetlen szerelmi történet kezdetét jelentette. Két héten belül eljegyezték egymást, és hat hónap múlva összeházasodtak.
Rachel Décoste a kanadai Ottawában nőtt fel, haiti szülők lányaként, akik az 1960-as évek végén vándoroltak ki Kanadába, de szeretett volna többet megtudni a származásáról, ezért elvégzett egy DNS-tesztet, hogy megtudja, hol éltek az ősei – akikről csak annyit tudott, hogy rabszolgaként kerültek el Afrikából.
„Bár az eredmények nem precízek, kapsz egy térképet arról, honnan származnak az őseid, és ez egy érzelmes egyéni utazás lehet” – magyarázta Décoste. A származást kutató oldal adott egy listát azokról az országokról, ahol a nő gyökerei voltak: Szenegál, Elefántcsontpart, Togo, Ghána és Benin, ő pedig elhatározta, hogy mindegyik országba ellátogat, és elindult egy öt hónapos útra.
Benin az utolsó állomás volt a listán. „Őszintén szólva nem tudom, hogy azelőtt megtaláltam volna-e a Benini Köztársaságot a térképen” – ismerte be. Rachel Décoste rögtön az első napon elindult, hogy meglátogassa Ouidah városát, ami egykor Afrika egyik legaktívabb rabszolga-kereskedelmi kikötője volt.
„Biztos vagyok benne, hogy legalább egy ősöm megfordult ott, a DNS-teszt eredményeiből kiindulva” – mondta. Amikor kilépett a panzióból, ahol megszállt, útbaigazítást kért az első embertől, akit megpillantott. Az illető történetesen egy férfi volt, aki éppen akkor szállt fel a motorkerékpárjára.
A férfi elmondta, honnan indulnak az iránytaxik, de amikor elkezdett útbaigazítást adni, rájött, hogy ez egy idegen számára túl bonyolultak lehet, és felajánlotta, hogy elviszi őt a kereszteződéshez, ahonnan a járművek indulnak. Bár Décoste kezdetben bizalmatlan volt, úgy gondolta, nem valószínű, hogy fényes nappal elrabolnák, és elfogadta az ajánlatot.
A férfi neve Honoré Orogbo volt, a 30-as éveiben járt, egész életében Cotonouban élt, és Décoste hamarosan azt is megtudta, hogy egyedül neveli a kisfiát. Amikor megérkeztek a taxiállomáshoz, rájöttek, hogy beletelik még egy időbe, mire az Ouidah felé tartó járat elindul, mivel még nem voltak utasok, és a sofőr csak akkor akart elindulni, ha már megtelt az autó. Mivel Décoste-nak nem volt ideje várakozni, Orogbo felajánlotta, hogy elviszi őt a motorkerékpárján, mondván, hogy van egy barátja Ouidah-ban, akit már amúgy is szeretett volna meglátogatni.
„Azt mondtam: Rendben. Fizetem a benzint. Menjünk” – emlékezett vissza Décoste. Amikor egy óra múlva megérkeztek Ouidah-ba, a férfi megmutatta, hol találja a Rabszolgamúzeumot, valamint azt, hol kereshet taxit visszafelé, de mielőtt elváltak volna, a nő meghívta őt reggelizni. Reggeli közben megbeszélték, hogy Orogbo a következő néhány napban körbevezeti őt Beninben.
Az együtt töltött idő alatt jobban megismerték egymást. „Nagyon nyitottak és őszinték voltunk, mert idegenek voltunk, és azt hittük, soha többé nem látjuk viszont egymást” – magyarázta Décoste. Orogbo elmagyarázta, hogy azért járt egy régebbi típusú motorkerékpárral, mert a fia oktatására tette félre a pénzt. Ebben Décoste azonnal a saját szüleire ismert, és teljes mértékben azonosulni tudott a férfi értékrendjével. Nagyon jól érezték magukat együtt, és lassan kezdtek egymásba szeretni.
„Remekül kijöttünk egymással. Nevetett a vicceimen. Volt néhány kisebb összeomlásom is – amire nem vagyok büszke – de nem ijedt meg, pedig általában a dühöngő fekete nők megijesztik az embereket. De ő jól kezelte a dolgot” – emlékezett vissza a nő.
Décoste és Orogbo annyi időt töltött együtt, amennyit csak tudott, mielőtt a nőnek haza kellett volna utaznia. Az utolsó este elbeszélgettek arról, milyen közös jövőjük lehetne. Elhatározták, hogy eljegyzik egymást, és Orogbo a fiával együtt Kanadába költözik. Bár ez nagy döntés volt – különösen úgy, hogy csak két hete ismerték egymást –, a férfi azt mondta az ösztöneire és a szívére hallgatott. Hat hónappal később, 2019 januárjában Décoste visszatért Beninbe, hogy összeházasodjanak. A külön töltött fél év alatt Orogbo felkészült az előtte álló nagy lépésre, és megpróbálta a fiát is felkészíteni.
„Gondolkodnom kellett az előttem álló hatalmas változáson, a kulturális különbségeken. Ismerek olyan embereket, akik Amerikába mentek, és nem volt feltétlenül könnyű dolguk” – mondta.
„Elmagyaráztam a fimnak, hogy egy másik országba megyünk, és ott mindent újrakezdünk. Idővel új barátai lesznek ott. Mindene meglesz, amire csak vágyik. Mindent, amije Beninben megvan, idővel ott is megkaphat” – tette hozzá. A család ma Ottawában él, és Décoste szerint szerelmük története arra emlékeztet, hogy soha nem késő.
„Nem vagy túl öreg ahhoz, hogy egyedül utazz el egy idegen országba, ahol senkit nem ismersz. Soha nem vagy túl öreg ahhoz, hogy rátalálj a szerelemre. Soha nem vagy túl öreg ahhoz, hogy anya legyél. A lehetőségeknek nincs határidejük. Két kézzel kell megragadni az életet” – mondta.
