Amikor a nő először ellátogatott barátjához újszülött kisfiával, azt mondta, csak addig akarja rábízni, amíg elmegy bevásárolni. De nem tért vissza a gyerekért, és a férfi vállalta, hogy felneveli a kisfiút, annak ellenére, hogy egy DNS-teszt igazolta a gyanúját, hogy nem ő az édesapa.
Moisés Costa, a brazíliai Goianából a terhesség ötödik hónapjában tudta meg, hogy a barátnője, aki a város másik részén élt, babát vár, és bár a nő azt állította, hogy ő az apa, a férfi első perctől kételkedett ebben.
Ennek ellenére, amikor nem sokkal a gyerek születése után a barátnője egy napon meglátogatta, és a gondjaira bízta a gyereket, míg elmegy bevásárolni, Costa örömmel vállalta a feladatot. Hamarosan azonban megértette, hogy a nő nem fog visszamenni a babáért.
A férfi édesanyja egy darabig még bizonygatta, hogy a nő biztosan eljön majd a gyerekéért, de ez nem történt meg, és Costa végül elvégzett egy DNS-tesztet, hogy egyszer és mindenkorra tisztázza a helyzetet.
Kiderült, hogy igaza volt, a gyerek valóban nem az övé volt, de nem akarta magára hagyni őt, ezért vállalta, hogy felneveli. Ez azonban nem bizonyult könnyű feladatnak, miután a kisfiú, Davyd Cesario Silva nem sokkal később megbetegedett, görcsrohamai és egyéb egészségügyi szövődményei voltak, és kórházba került. A kezeléshez azonban anyakönyvezésre volt szükség, amire Costa édesanyja és mostohaapja vállalkoztak is, és ezzel segítettek megmenteni a kis Davyd életét.
A kisfiúnál cerebrális parézist és epilepsziát diagnosztizáltak, és maradandó izomsorvadást állapítottak meg a végtagjaiban. Se beszélni, se járni nem tudott, kognitív és mentális képességei pedig a későbbiekben is egy kisgyerek szintjén maradtak, ezért állandó gondoskodásra volt szüksége.
Bár nem ő volt a biológiai apja, Costa nagyon megszerette a kisfiút, és azt mondta: „A szívem mélyén úgy érzem, hogy ő a fiam, és a legjobb barátom. Mindent megteszek, hogy vigyázzak rá.”
Davyd kéthónapos korában került Costához, és azóta különleges kötelék alakult ki apa és fia között. Costa édesanyja, María José szintén rengeteget segített a gyereknevelésben, és közösen megadták a fiúnak azt a szeretet és törődést, amit megérdemelt.
Costa elmondta, hogy volt barátnője később néhányszor meglátogatta a fiát, még az eső években, de nem akarta magához venni őt, és ahogy Davyd egészségügyi problémái egyre súlyosbodtak, a férfi már tudta, hogy az édesanya nem lesz aktív részese az életének.
A most 52 éves Costa és 72 éves édesanyja, Mariá José azóta is gondját viselik a 25 éves Davydnak, de a férfi egyre inkább aggódik amiatt, hogy nem fogja tudni fedezni az orvosi kezeléssel járó magas költségeket és egyéb kiadásokat.
„Ő életem szerelme” – fogalmazott a fiával kapcsolatban, hozzátéve, hogy eszébe sem jutna elhagyni őt, de elismerte, hogy segítségre van szüksége, és azt reméli, hogy megtalálhatja a fiú biológiai apját vagy egy másik rokonát, aki esetleg anyagi támogatást nyújthat nekik, és akkor is gondoskodhat róla, ha vele vagy az édesanyjával történne valami.