A karácsony kétségtelenül az év egyik legkülönlegesebb időszaka, de egyben rendkívül költséges is lehet. Caroline Duddridge, aki 5 felnőtt gyerek édesanyja és 6 unoka nagymamája, éppen ezért úgy döntött, kifizetteti a családjával a karácsonyi vacsorát, amit minden évben ő rendez meg, és még a legkisebbek sem mentesülnek a fizetés alól. Bár egyesek talán nem értenek egyet a módszerével, ő úgy véli, hogy ez praktikus és igazságos.
A nagymama alaposan kidolgozta a rendszert, hogy az mindenkire tekintettel legyen a családban. Nem mindenki ugyanannyit fizet, a nőknek például kevesebbet kell fizetniük, mint a férfiaknak, mert a család nőtagjai csak részmunkaidőben dolgoznak, és a gyerekek is kevesebbet fizetnek, mint a felnőttek. De mindenkinek hozzá kell járulnia valamennyivel az ünnepi vacsorához.
A legfiatalabb, hároméves unokái körülbelül 3 dollárt fizetnek, míg a nagyobbak, a 12 és 9 évesek 6 dollárt. A felnőtt férfiak 20, a nők pedig 13 dollárt fizetnek, de mivel az unokák nem keresnek pénzt, az ő részüket is a szülők állják.
A családtagoknak december 1-jéig kell kifizetniük a részüket, és azok, akik erre nem hajlandók, nem vehetnek részt a karácsonyi vacsorán.
„Elvárni, hogy egy személy fizessen mindenért, elkészítse az ételt, eltakarítson utána, ugyanakkor fűtést és áramot biztosítson, egyszerűen túl sok. Az összeg, amit a vacsoráért felszámítok, tartalmazza az áramot is” – magyarázta a nő.
Duddridge, akinek a férje 2015-ben halt meg, körülbelül havi 1200 dollár nyugdíjból él meg, így be kell osztania a pénzt, és ez az ünnepi időszakban különösen nehéz, mivel ilyenkor az egész családot vendégül látja.
Mivel nem tud megélni a nyugdíjából, kénytelen volt újra munkát vállalni, és tanársegédként dolgozik, aki a szünetekben a játszóteret felügyeli. Emellett részt vesz a személyzeti értekezleteken is, és hetente legalább két napot dolgozik. Szerencsére a gyerekekkel való munka nem újdonság Duddridge számára, hiszen korábban tanárként dolgozott.
Mielőtt bevezette volna a mostani fizetési rendszert, egy egész éven át működő „ünnepi kasszával” próbálkozott – ez lényegében egy befőttes üveg volt, amibe mindenki bedobhatta a pénzt – ez a módszer azonban nem vált be, és csak vitát szított a nő gyerekei között, mivel nehéz volt nyomon követni, ki mennyi pénzt adott a közös kasszába.
„Voltak olyan hetek, amikor mindenki fizetett, más heteken pedig néhány gyerek elfelejtette, vagy épp nem volt aprója. Ennek az lett a vége, hogy a gyerekeim egy része többet fizetett, míg mások kevesebbet” – mondta Duddridge.
Bár az új módszer jobban bevált, a nő még így is próbál jól gazdálkodni, hogy mindent be tudjon szerezni, amire szüksége van. Órákat tölt azzal, hogy megkeresi a legjobb ajánlatokat, és megtervezi a bevásárló körútjait.
Duddridge tisztában van a kritikusokkal, akiknek nem tetszenek a szabályai. Ez azonban nem változtatja meg a véleményét. Úgy véli, hogy a jelenlegi gyakorlat megtanítja a gyerekeit és az unokáit a kemény munka fontosságára és a pénz értékére.
A családtagok reakció sem mindig pozitívak, de mind vállalják, hogy belepótolnak a vacsorába. Tekintettel arra, hogy mindenki fizet, a menüt is közösen beszélik meg. A vacsora az ételen kívül a bort is tartalmazza, de Duddridge gyerekei pluszban néha más italokat is visznek magukkal, például sört, vagy üdítőt a gyerekeknek.
