A tudósok először találtak egyértelmű, biológiai bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a meditáció és a csoportos támasz befolyásolhat bennünket sejtszinten.
Gyakran azt mondják nekünk, hogy boldogok lehetünk és egészségünk javulhat a meditáció és a pozitív gondolkodás révén. Valószínűleg mindannyian hallottunk már olyan esetről, amikor egy barátunk barátjánál végzetes betegséget állapítottak meg az orvosok, de képes volt felgyógyulni belőle, a stresszes munka lemondásával és a meditációs programok rendszeres gyakorlásával.
A kanadai kutatók felfedezték az első bizonyítékokat, amelyek arra utalnak, hogy a meditációt és a jógát gyakorló beteg emberek, megváltoztathatják a rákos sejtjeik aktivitását. Tanulmányuk, amelyet a „Cancer” folyóiratban publikáltak, az egyik első tanulmány, amely arra utal, hogy kapcsolat áll fenn az elme és a test „rendszerének” működése között.
A kutatócsoport megállapította, a telomerek rendkívüli szerepét ebben a folyamatban. De mi is az a telomer? A telomer (vagy teloméra) a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid, többszörösen ismétlődő szakasz, melynek kettős szerepe van:
- megakadályozza, hogy a kromoszómavégek összetapadjanak;
- a sejtosztódás során védi a DNS-t a folyamatos rövidülés káros hatásaitól.
A kutatók arra jöttek rá, hogy ezek a telomerek azonos hosszúságúak maradtak azokban a rákos túlélőkben, akik három hónapig meditáltak vagy részt vettek különböző támogató csoportok tevékenységében. Másrészt, azon rákos túlélők telomerei, akik nem vettek részt ezekben a csoportokban, lerövidültek a három hónapos vizsgálat során. A tudósok továbbra sem tudják, hogy a telomerek szintén részt vesznek-e a betegség szabályozásában, de a bizonyítékok arra utalnak, hogy a rövidebb telomerek számos betegség, köztük a mellrák, vagy a sejtek öregedésének okozói lehetnek, míg a hosszabb telomerek segítenek megvédeni bennünket a betegségektől.
„Már tudjuk, hogy a pszichoszociális beavatkozások, mint például a pozitív gondolkodás és a meditáció, segít bennünket abban, hogy jobban érezzük magunkat mentálisan, de most először, bizonyítékokkal rendelkezünk arról, hogy ezek befolyásolhatják biológiánk kulcsfontosságú aspektusait is.” – mondta Linda E. Carlson, pszicho-szociális kutató egy sajtóközleményben, aki a „Tom Baker” rákközpont vezetésének tagja, mely tanulmányt a Calgary egyetem kutatóival folytattak.
„Meglepő volt, hogy nem tapasztaltunk különbséget a telomerek hosszában azoknál az embereknél, akik a vizsgálat három hónapjában részt vettek a támogató vagy meditációs csoportokban” – mondta Carlson. „További kutatásokra van szükség a lehetséges egészségügyi előnyök pontosabb meghatározása érdekében, de ez egy érdekes megállapítás, amely optimizmussá tölt el bennünket.”
A kutatás részeként 88 emlőrákos túlélőt figyeltek meg, akik több mint három hónappal azelőtt fejezték be a kezelést. A résztvevők átlagéletkora 55 év volt, és ahhoz, hogy részt vehessenek a vizsgálatban, mindannyian jelentős érzelmi stresszt szenvedtek el. Három csoportra osztották őket. Az elsőt arra kérték, hogy heti nyolc alkalommal, 90 perces, csoportos tevékenységen vegyenek részt, amelyben meditációra és jóga gyakorlatokra vonatkozó utasításokat kaptak. Ezeket a résztvevőket arra kérték, hogy gyakorolják a meditációt és a jógát otthon is, napi 45 percig.
A második csoport hetente három hónapig 90 percig találkozott, és arra buzdították őket, hogy nyíltan beszéljenek aggodalmaikról és érzéseikről. A harmadik kontrollcsoport egyszerűen részt vett egy 6 órás szemináriumon a stresszkezelésről.
A vizsgálat előtt és után minden résztvevő vérvizsgálatot végzett és megmérték a telomerek hosszát. Mindkét csoport, amely részt vett a támogató csoportok tevékenységeiben, ugyanazt a telomer hosszúságot tartotta a vizsgálat három hónapja alatt, míg a harmadik csoport betegeinek telomerei lerövidültek. A rendszeres találkozókon részt vevő két csoport szintén alacsonyabb szintű stresszt és jobb hangulatot mutatott.
Noha a kutatás következtetései meglehetősen érdekesek, még nem ismeretes, hogy ezek az előnyök hosszú távon fennmaradnak-e, vagy mi okozza ezt a biológiai hatást. Most további kutatásra van szükség annak kiderítésére, hogy ezeket az eredményeket meg lehet-e ismételni több résztvevő számára, és ez mit jelenthet hosszú távon az egészségünkre nézve.
De ez egy nagyon fontos lépés, hogy jobban megértsük, hogyan befolyásolja mentális állapotunk az egészségünket. És a tanulmányok még tovább haladhatnak – egy olasz tudósokból álló külön csoport, a „PLOS ONE”-ban publikált egy olyan kutatási eredményt, amely azt mutatja, hogy a meditáció megváltoztathatja agyunk szerkezetét.
Természetesen sokak számára, akik már régóta meditálnak, ez a felfedezés nem új. Az 1980-as évek óta végzett kutatások azt sugallják, hogy a támogató csoportokhoz csatlakozó rákos betegek, nagyobb valószínűséggel élik túl a kórt.
