Te is érezted már úgy, hogy szívesebben lustálkodnál a kanapén, de úgy érezted, csak elpazarolod a drága időt, ezért inkább úgy döntöttél, találsz valami aktív elfoglaltságot?
Nos, gondold át újra, mert egy új tudományos kutatás arra az eredményre jutott, hogy a lustaság jobb módja lehet az élet meghosszabbításának.
A tudósok felfedezték, hogy azok a fajok, amelyeknek gyorsabb a metabolizmusa, hajlamosabbak a kihalásra, mint azok, amelyek egy kissé lustábbak.
A kutatás eredményeit a Proceedings of the Royal Society: Biological Sciences szaklapban publikálták, és ezek szerint a lustaság nagyobb esélyt jelenthet a túlélésre.
Puhatestűek tanulmányozásával a szakértői csoport megállapította, hogy az alacsony energiafelhasználású fajok sokkal hosszabb ideig maradtak fenn, mint azok, amelyeknek nagyobb az energiafelhasználása.
Luke Strotz, a Kansasi Egyetem Biodiverzitási Intézet és a Természettudományi Múzeum kutatója egy sajtóközleményben azt nyilatkozta: „Az alacsonyabb energiaigényű fajoknak nagyobb az esélyük a túlélésre, mint a magasabb anyagcsereértékkel rendelkezőknek.”
A tudósok abban reménykednek, hogy ezt a kutatást más fajok tanulmányozása során is alkalmazhatják, amelyeket a kihalás veszélye fenyeget, és megtalálhatják az élettartam meghosszabbításának módját.
A tanulmány egyik másik szerzője, Bruce Lieberman, ökológia és evolúciós biológia professzor, azt nyilatkozta:
„Lehet, hogy hosszú távon az állatok legjobb evolúciós stratégiája a lomhaság – minél lassabb az anyagcsere, annál valószínűbb, hogy az adott faj fennmarad.
Lehet, hogy az élet legkifejezőbb metaforája nem is a „legrátermettebbek fennmaradása”, hanem a leglustábbaké, vagy legalábbis a leglomhábbaké.” – mondta.
Noha a tanulmány egyértelműen kijelenti, hogy számos befolyásoló oka van annak, hogy egyes fajok a kihalás szélére kerülnek, annak felfedezése, hogy az anyagcsere szerepet játszik a túlélésben, segíthet pontosabban meghatározni, mennyire valószínű egy adott faj kihalása.
Ugyanakkor a metabolizmus sebességét kevésbé tekintik befolyásoló tényezőnek azoknak a fajoknak az esetében, amelyek számos élőhelyen és ökoszisztémában előfordulnak.
Összefoglalva: a szakértők hozzátették, hogy az anyagcsere és a kihalás kapcsolatát más állatcsoportokban is meg kell vizsgálniuk, hogy megértsék az összefüggéseket.
„Úgy látjuk, hogy ezek az eredmények általánosíthatók lehetnek más fajok esetében is, legalábbis ami a tengeri élővilágot illeti. A következő lépesek egyike, hogy a kutatást kibővítsük más kládokra hogy, megbizonyosodjunk arról, az eredmény összhangban van azzal, amit más csoportokról tudunk.” – tette hozzá Strotz.
Kládnak nevezzük az élőlények olyan csoportját, melyek egyetlen közös ősből és annak valamennyi leszármazottjából állnak.