A legerősebb érzéseinket nem fényképezzük le! A megélt boldogság dokumentálatlan marad!
A technika vívmányainak köszönhetően manapság életünk minden pillanatát dokumentáljuk. Egyetlen dologról azonban egészen biztosan nem készítünk fényképet, mégpedig az igazi boldogság pillanatáról.
Amikor igazán boldogok vagyunk, akkor nem töltjük az online világban az időnket, egyáltalán nem is jut eszünkbe, hogy ezt a pillanatot meg kellene osszuk bárkivel is. Abban a pillanatban boldogok vagyunk, és semmi mást nem akarunk.
A pillanat, amit a legboldogabbnak tartunk, sokkal intimebb, mint gondolnánk. Éppen ezért nem szeretnénk a virtuális világgal megosztani azt az ölelést vagy azt a csókot. Az igazán szívből jövő érzéseket nem szeretnénk megosztani másokkal, inkább átadjuk magunkat annak a bensőséges pillanatnak.
Vajon, akik a közösségi hálón posztolják életük minden történését, mennyire boldogok? És mennyire boldogok azok, akik azzal töltik idejüket, hogy online követik mások életét.
Egy fényképben vagy egy posztban egyáltalán nem tudjuk megélni a boldogságot, sőt, abban a pillanatban, amikor fényképet készítünk róla, már el is illant a mindent felemelő érzés. Ilyenkor már azzal vagyunk elfoglalva, hogy mennyire lett jó a kép, a színek, a fények, és hogy a filterek segítségével tökéletesen nézzünk ki.
Egy tökéletes virtuális világot alkotunk magunk köré, csak közben azt nem vesszük észre, hogy ez nem a valóság. Érdekes, hogy senki sem posztol reggel ébredés utáni, vagy 12 óra munka után fáradt, karikás szemű fényképet magáról.
Vigyázzunk a legfontosabb érzéseinkre, ne osszuk meg a világgal, inkább próbáljuk meg teljes mértékben megélni a pillanatot, és megőrizni a szívünkben. A pillanat varázsa nem egy jól megszerkesztett fényképben, hanem inkább az ízek, illatok, színek, tapintások által megélt hangulatokban marad fenn.
Egy fenyőerdő illatát évtizedek múlva is fel tudjuk idézni, viszont egy fénykép mit sem ad ebből vissza. A boldogság egy személyes és intim pillanat, nem kell hangot adni neki a nagyvilágban.