Sadhguru válasza a középkorral járó krízisre, amiben arról is beszél, hogy az élet nem más, mint egy állandóan változó folyamat.
“Az utóbbi időben az üresség érzésével szembesültem az életemben. Vajon ez a középkor krízise?”
Sadhguru: Mikor nem volt az életed egy krízis?! A gyermekkorod egy krízis volt, a serdülőkor egy krízis volt, a munkakeresés és karrierépítés egy krízis volt, a középkor egy krízis, az öregkor egy krízis lesz, a halál is egy krízis lesz. Legalább a középkor legyen kiegyensúlyozott, nem?! A fiatalság problémái már elmúltak, az időskor problémái pedig már úton vannak. A középkornak kellene lennie életed legszebb időszakának, de te ezt is krízisként éled meg. Nem a középkor egy krízis-periódus – te magad vagy a krízis.
Esetleg, amit egyfajta krízisként lehet tapasztalni a változókorban, az csupán a fiatalsággal járó túlcsorduló energia elmúlása lehet. Amikor fiatal voltál, lehet, hogy provokatívan éltél. Most, az energiád megfogyatkozott, már nem tudsz hajnali 4-ig szórakozni, ezért ezt a helyzetet úgy ítéled meg, mint egy krízisállapotot.
Amit te krízisnek nevezel, az csak egy változás. Te pedig nem tudod, hogyan kezeld ezt a változást, ezért krízisnek nevezed. Ha nem akarsz változást, akkor vagy a temetőben a helyed, vagy a megvilágosodás útjára kell lépned. Egyébként pedig, míg a létezés fizikai folyamatának része vagy, addig minden folyamatosan változni fog. Most belélegzel, a következő pillanatban már kilélegzel – ez is egy változás. Amikor ellenállást tanúsítasz a változással szemben, tulajdonképpen az élet alapfolyamatának állsz ellen, így elkerülhetetlenül mindenféle szenvedésnek teszed ki magad.
Ne csinálj életedből dupla szerencsétlenséget
Az élet helyzetekkel való találkozás. Egyeseket tudjuk, hogyan kezeljük, másokat meg nem. Ha olyan életet élnél, ahol minden szembejövő helyzetet tudnád, hogyan kezelj, akkor belehalnál az unalomba. Ha fogalmad sincs arról, hogyan kezelj egy helyzetet, lelkesnek kellene lenned vele szemben, de te krízisnek tartod. Tehát, választhatsz a kettő közül: unalom vagy krízis!
Ne csinálj életedből dupla szerencsétlenséget, ahol mindkét esetben elvesztődnél. Ha olyan helyzettel találod szembe magad, amit nem tudsz hogyan kezelni, az az a pillanat, amikor össze kellene szedned magad, az elmédet, az érzelmeidet és az energiádat pedig úgy kellene összehangolnod, hogy a lehető legjobban tudd megoldani a problémát. De te nem akarod összehangolni ezen részeidet, mert betonfallá váltak, amely elutasít minden változást és ugyanolyan formában szeretne túljutni az élet minden egyes szakaszán. Ez nem fog működni.
Ha negyven évesen úgy akarsz viselkedni, mint egy 18 éves, akkor a negyven éves kort egy krízisnek fogod érezni. Negyven évesnek lenni nem egy krízisállapot, ugyanúgy, mint ahogy nyolcvan évesnek lenni sem az, sőt, még a halál sem egy krízis. Ezek mind az élet természetes folyamatának velejárói. Ha magadat mindig az élet egy bizonyos periódusával akarnád azonosítani, akkor az azt követő periódust mindig krízisként fogod megélni. Mert már nem olyan vagy, mint akkor. És? Olyan vagy, mint amilyennek MOST lenned kell. Az életedben csak helyzetek vannak, az élet pedig mindig változik. Úgy változik, ahogy te akarod, vagy véletlenszerűen változik? Az az egyetlen kérdés.
Mindegy, hogy milyen változás következik be, még mindig jobb, mintha semmi sem történne, mert az emberi lény nem bírja elviselni az egy helyben való stagnálást. “A változó kor krízise” csak ennyit jelent: “Az életem stagnál. Minden ugyanolyan – ugyanaz a ház, ugyanaz a mosogatás, ugyanaz a partner – minden ugyanolyan”. Ez a “Minden ugyanolyan” csak a te elméd konklúziója. Mert valójában, minden egyes nap, minden pillanatban, a változás ott van mindenben, ami létezik. A változás jelen van a testedben, az elmédben, mindenben – csak te nem figyelsz eléggé az életre. Ezért úgy érzed, az életed stagnál, ezt pedig krízisnek tekinted.
Ha megfigyelsz egy levelet a fán, ha észreveszed, hogy mi történik körülötted, akkor észreveszed, hogy az élet egy állandóan változó folyamat, semmi sem áll egy helyben. Kívül, belül, minden mindig a változás dinamikus folyamatában van. Ha igazán részt veszel az életben, sosem fogod azt érezni, hogy az valamikor is egy krízisponthoz érne. Csak, ha a gondolataid és érzelmeid fogságába esel, akkor érzed így. Most mégis jó, ha krízishelyzetben érzed magad, mert másképp soha nem keresel kiutat abból az illúzióból, amiben vagy. Hanem hozzászoknál ehhez a hamis életképhez.
A krízis jobb, mint egy tragédia. Ha egy életen keresztül csak a saját gondolataiddal és érzelmeiddel vagy elfoglalva anélkül, hogy rájönnél mit is csinálsz, az tragédia lenne. A krízis ennél jobb – a krízis fel tud ébreszteni, de a tragédia végezhet veled.
Most pedig meg kell értened, hogy a krízis teljes mértékben csak a gondolataid és érzelmeid szüleménye – nem pedig a természeté, nem az életé, nem a teremtésé – csak a te kreálmányod. Ha nem tudatosítod ezt, akkor továbbra is folyamatosan ilyen krízisekben fogod találni magad. Ha rájössz, hogy ezért te vagy a felelős, akkor nem kell neki véget vetned – a krízis magától el fog tűnni.
