Ez a történet feltárja számunkra azt, hogy milyen hatással vannak életünkre azok a pszichológiai megnyilvánulások, melyeket nap, mint nap mutatunk, a nélkül, hogy ez tudatos lenne részünkről.
Ha életünk során sok negatív dolog ér bennünket, hajlamosak lehetünk elfogadni azokat megváltoztathatatlan valóságként. Ha állandó önbizalomhiánnyal küzdünk, egy idő után elhihetjük magunkról, hogy képtelenek vagyunk a kitűzött célunk megvalósítására, és mindez azért történhet meg, mert nem vagyunk tisztában saját belső erőnkkel.
A magunkról kialakult önképünk nagymértékben összefügg a tudatalattinkkal, valamint mindazzal, amit a múltban átéltünk. Ennek megértése céljából hallgassuk meg az alábbi történetet!
A fogságban élő elefánt meséje!
Egy ember utazása során néhány elefántot látott és elképedve nyugtázta, hogy bár az óriási állatok madzaggal megkötött mellső lábukról bármikor könnyen leszakíthatták volna a kötelet, mégsem tették azt!
Ezek az állatok nem voltak megláncolva, nem éltek ketrecben, és mégis érthetetlen okokból nem szöktek meg. Ekkor, az utazó meglátta az állatok gondozóját és megkérdezte, hogyan lehetséges ez!
„Hát nézze uram, amikor még fiatalok voltak az állatok, mi akkor kötöttük rá a kötelet a lábukra, és bár idővel megnőttek, nem is gondolják, hogy erejüknél fogva könnyen szabadulhatnának a fogságból!” – mondta a gondozó.
Emberünk elképedt, hiszen véleménye szerint, ezek az állatok bármely pillanatban kiszabadulhattak volna a kötél fogságából, de az idők során berögzült téves tudatuk megakadályozta őket ebben. És ezzel mi emberek is így vagyunk!
Vajon hányan élnek közülünk a múlt fogságában csak azért, mert hitük és önbizalom hiányuk megakadályozza ebben…