Egy alabamai farmer éveken át fizette a közösségben élő rászoruló emberek gyógyszerszámláit, de mindezt névtelenül tette, és családja csak a halála után értesült erről, amikor a helyi gyógyszerész a temetésén felfedte a titkot.
Hody Childress az alabamai Geraldine-ból 2012-ben kezdett pénzt adományozni a helyi gyógyszertárnak, hogy azok az emberek, akik nem tudták kifizetni a gyógyszereiket, mégis megkaphassák a szükséges ellátást. Geraldine egy mindössze 900 lakosú kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit, de a férfinak sikerült 10 éven át névtelenül adományoznia, miután megígértette a gyógyszerésszel, hogy nem fedi fel a kilétét.
A helyi patika egyfajta találkozóhelyként szolgált a helyiek számára, így Childress is gyakran megfordult ott, és 2012-ben egy alkalommal megdöbbentő beszélgetést folytatott a gyógyszerésszel, Brooke Walkerrel. A nő elmondta neki, hogy van néhány család a városban, akik nem tudják megengedni maguknak, hogy gyógyszereket vegyenek. Childresst annyira megrendítette ez az információ, hogy néhány perccel később visszatért az üzletbe, és átadott a gyógyszerésznek egy százdolláros bankjegyet.
„Ne mondd el senkinek, honnan van ez a pénz. Ha kérdezik, csak mondd azt, hogy az Úr ajándéka” – mondta.
Walker először azt hitte, hogy csak egyszeri alkalomról volt szó. A következő hónapban azonban Childress ismét besétált az üzletbe, és átadott neki száz dollárt.
Ahogy teltek az évek, Childress soha nem felejtett el minden hónapban beugrani a gyógyszertárba, és átadni a szokásos 100 dollárt. Az általa létrehozott alap lassan több ezer dollárra nőtt, és Walker arra használta ezt a pénzt, hogy segítsen azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük volt rá.
Sajnos Childress egy idő után nem tudott személyesen ellátogatni a gyógyszertárba, miután egy krónikus obstruktív tüdőbetegség legyengítette, és végül bele is halt a betegségbe. De amíg élt, nem hagyta, hogy a betegség megakadályozza a rutinját. Beavatta a titokba a lányát, Tania Nixet, és megkérte, hogy vigye el ő az adományait a patikába.
Nixet meglepte ugyan apja jótékony gesztusa, de úgy gondolta, ezzel egyszerűen csak megpróbált visszaadni valamit a közösségnek, mert pontosan tudta, milyen érzés ilyen helyzetben lenni. „Nem tudom pontosan, mi ösztönözte, hogy elkezdjen százdolláros bankjegyeket vinni a gyógyszertárba, de azt tudom, hogy amikor anyám beteg volt, drágák voltak a gyógyszerei. Szóval lehet, hogy ennek volt köze hozzá” – mesélte Nix.
Walker elmondta, hogy Childress kedvessége rengeteg embernek segített a közösségben. Csak akkor használta fel az alapot, ha valakinek antibiotikumokra vagy létfontosságú gyógyszerekre volt szüksége, egyszerű fájdalomcsillapítókat nem adott ki ebből a pénzből. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy volt két alkalom, amikor nem egészségügyi okokra is felhasználta a pénzt – egyszer egy olyan nőnek segített, aki bántalmazó kapcsolatban élt, egy másik alkalommal pedig egy idős férfinak, akinek gondoskodnia kellett speciális szükségletekkel rendelkező fiáról és a feleségéről, akinek letört a csípője.
A család nagy része és a közösség csak röviddel Childress 80 éves korában bekövetkezett halála után értesülhetett a férfi nagylelkűségéről. „Ő egyszerűen ilyen ember volt – ez a szíve mélyéről jött” – mondta Nix az édesapjáról.
Miután a Nix apjának nagylelkűségéről szóló hírek elterjedtek az egész városban, egy nő írt a férfi lányának, hogy elmondja, ez a pénz tette lehetővé a számára, hogy vásároljon a fiának egy anafilaxiás sokkra való injekciót. Egy másik nő pedig visszaemlékezett arra, hogy sírva fakadt, amikor közölték vele, a gyógyszertárban van egy pénzalap, ami lehetővé teszi a számára, hogy kivegye a saját és a lánya receptjeit.
Nix szerint az apja nem volt gazdag ember, csak rendkívül nagylelkű. Childress korábban a légierőnél dolgozott, majd termékmenedzser volt, de a gazdálkodás volt az igazi szenvedélye, és a szomszédoknak is sokat segített a kerti munkában.
A történet az interneten is elterjedt, és Childress önzetlensége sokakat megérintett. „A véletlenszerű kedves cselekedetek talán a legjobb gyógyszerek a mai világban” – írta az egyik hozzászóló.
„Hody Childress, milyen csodálatos, nagylelkű ember! Köszönjük, hogy mindannyiunkat megáldott kivételes kedvességével a földön” – tette hozzá egy másik felhasználó.
„Milyen kedves ember. Úgy tűnik, nagyon kevesen vannak olyanok, akik úgy adnak, hogy nem akarnak cserébe semmit. De azért nem tudunk róluk, mert nem akarják, hogy az emberek tudomást szerezzenek a kedvességükről” – érvelt egy harmadik kommentelő.
Most, hogy a város tud Childress nagylelkűségéről, emléke tovább él a Hody Childress Fund révén, amely továbbra is segíti a közösség tagjait.
