Egy étteremben váratlanul egy hölgy vállára került egy csótány. A nő a félelemtől elkezdett sikítani, hangjában pánik érződött, felugrott, és mindkét kezével hadonászni kezdett, hogy valahogy megszabaduljon az irtózatot kiváltó rovartól.
A nő reakciója ragályos volt, hiszen körülötte is sokan pánikba estek. A nőnek sikerült leráznia magáról a csótányt, csakhogy a rovar éppen a mellette ülő nőn landolt, aki szintén hisztériás rohamot kapott, és a dráma folytatódott.
A pincér igyekezett megoldani a helyzetet, ezért odasietett, hogy segítsen, amikor hirtelen a csótány az ő ingére került. A pincér viszont nyugodt maradt, és a csótány viselkedését figyelte. Amikor eléggé magabiztos lett, a pincér megfogta a csótányt, és szépen kivitte az étteremből, majd elengedte a szabadban.
Az egész jelenetet végignéztem, miközben a kávémat kortyoltam. Majd egy olyan kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy vajon ezen hisztériás viselkedésekért valóban a csótányt terheli a felelősség? Ha netán igen, akkor a pincér miért tudta megőrizni a hidegvérét?
Az igazi okot, amiért pánikban törtek ki az illető hölgyek, nem a csótány jelentette, hanem a helyzetre adott reakciójuk. Rájöttem, hogy nem a közlekedési dugó zavar, hanem hogy nem vagyok képes kezelni a feszültséget, ami bennem ilyenkor kialakul.
Szóval arra jöttem rá, hogy az élethelyzetekre nem reagálni, hanem válaszolni, felelni kell. A reakció mindig ösztönös, míg a tudatos válasz mindig átgondolt.
Valaki nem azért boldog, mert minden rendben van az életében, mert ilyen nincs, valaki azért tud boldog lenni, mert pozitív a hozzáállása az élethez.
Szerző: Sundar Pichai, a Google Chrome vezérigazgatója
