A fiatal édesanya családja nyomására kénytelen volt lemondani újszülött fiáról. A fiú állandó kétségek közt nőtt fel, és folyton azon töprengett, vajon miért mondott le róla a családja. 50 évvel később végül választ kapott a kérdésire, és megismerhette a szüleit.
Marc Wolfe, aki az Egyesült Királyságbeli Sussexből származó teherautó-sofőr, mindig is hálás volt örökbefogadó szüleinek, és 16 éves koráig nem sokat törődött a származásával. Ekkor azonban elveszítette örökbefogadó anyját, és innentől kezdve egyre kíváncsibb volt a gyökereire.
30 éven át kutatott az édesanyja után, de folyton csalódnia kellett. Már majdnem feladta, amikor 2018-ban a „Long Lost Family” című tévéműsor stábja felajánlotta a segítségét.
„Szeretném tudni, miért fogadtak örökbe. Ez az egész életemre hatással volt, mert bármi is az oka, mindenképpen egy fajta elutasítás. Azt remélem, ha megtudom, hogy nem az édesanyám döntése volt, az segít meggyógyulni” – mondta a férfi a műsorvezetőnek.
A műsor stábjának sikerült megtalálni Wolfe édesanyját – Esther Howard Új-Zélandon élt, és készen állt rá, hogy válaszoljon fia kérdéseire. A férfinak mutattak egy fotót az anyjáról, és egy levelet is megosztottak vele, amit a nő neki írt.
A levélben a következő állt: „Kedves Marc, az elmúlt néhány évben egyre többet gondolkodtam azon, hogy vajon milyen életet élhetsz. Igazi ajándék a lehetőség, hogy személyesen is találkozhatunk. Bár nagyon messze élek tőled, alig várom, hogy találkozhassunk, és remélem, te is így érzel.” Esther a levélben mesélt a családjáról is, elmondta, hogy később férjhez ment, és két gyereke született, egy fia és egy lánya, akik szintén várják, hogy megismerhessék a bátyjukat.
A férfit nagyon meghatották édesanyja szavai, és önmagában a tény, hogy végre megtalálta őt. Amikor végre személyesen is találkozhattak, Wolfe feltette a kérdést, ami egész életében gyötörte: „Mindig azon töprengtem, vajon akartak-e engem a szüleim, hogy volt-e választásod?” – kérdezte.
Az édesanyja ekkor elmagyarázta, hogy amikor teherbe esett vele, egyáltalán nem támogatta őt a családja, mivel Marc apja nem volt zsidó, ezért nem volt más választása, minthogy lemondjon a fiáról.
„A szüleim elborzadtak, amikor megtudták, hogy az apa nem zsidó, és azt mondták, a nagyanyám belehalna, ha megtudná, ezért nem is engedték meg, hogy hazamenjek, amíg terhes voltam” – mesélte Howard. Miután életet adott a fiának, eltölthetett vele 9 napot, de ez csak még nehezebbé tette az elválást.
Wolfe örömmel hallotta, hogy az édesanyja nem önszántából mondott le róla. „Mámorosnak érzem magamat. Azt hallottam az anyámtól, amit mindig is hallani akartam. Akartak engem, még mindig akarnak” – mondta.
A biztató kezdet ellenére anya és fia között nem alakult ki szoros kötelék az újraegyesülés után, részben valószínűleg a nagy távolság miatt. 18 hónappal az első találkozásuk után Wolfe elmondta, hogy még mindig idegenek egymás számára.
„A távolság sem segít. Mivel a világ másik felén él, az egyetlen kommunikációs eszközünk az e-mail. E-mailen keresztül nem igazán lehet kapcsolatot építeni” – mondta, hozzátéve, hogy egyáltalán nem hibáztatja az édesanyját, hiszen tudja, hogy neki is nagyon nehéz lehet.
Wolfe nem sokkal később a biológiai apját is megkereste a Long Lost Family segítségével, és hamarosan meg is találták a férfit. David Ledwith Lincolnshire-ben élt, és bár először DNS-tesztet akart végezni, amikor meglátta Wolfe fényképét, azonnal biztos volt benne, hogy valóban az ő fia.
„Amikor ránéztem, olyan volt, mintha tükörbe néztem volna – mindketten szolgáltunk a seregben, mindketten teherautó-sofőrök voltunk, az egész természetesnek tűnt” – mondta.
Wolfe örökbefogadó apja, Terry, és biológiai apja gyorsan összebarátkoztak, és gyakran töltenek időt hármasban. Marc Wolfe most már pontosan tudja ki ő, és választ kapott minden kérdésére.
„Most minden értelmet nyert az életemben, minden a helyére került” – mondta.
