Egy dobosokból és egyéb ütős hangszeresekből álló szibériai zenészcsoport a befagyott Bajkál-tó jégdarabjait használja dobként.
A zenészek egy véletlen folyamán fedezték fel, hogy a 25 millió éves tó befagyott hullámaiból megmaradt jégdarabok ütős hangszerként is használhatók. Történt ugyanis, hogy az egyik dobos felesége megcsúszott a jégen és az esést zenei hang követte.
Az esés után dobolni kezdtek kezükkel a jégen, a hangot pedig telefonra vették, hogy kollégáiknak is megmutathassák. A férj és feleség további négy társukkal kiegészülve bevállalták a hat órás visszautat, hogy megtalálják az esés helyét, ugyanis csak az bocsátott ki hangokat.
A tó egyéb felületei alatt jóval mélyebb a víz, ezért azok hangok elővarázslására nem alkalmasak.
