Püthagorasz úgy gondolta, hogy az emberi léleknek isteni eredete van, és létezik a halál előtt és után is. A hinduizmus kezdetben azt állította, hogy az „átman” az egyetemes, örök én. 1907. április 10-én, a massachusettsi Haverhillben egy orvos pedig megpróbálta megmérni az emberi lelket. Ez volt dr. Duncan MacDougall úgynevezett „21 gramm kísérlete”.

A legtöbb vallásban és filozófiai rendszerben az emberi lelket az élet lényegeként értelmezik. A lélek az ember gondolataiból és a valóságról alkotott felfogásából tevődik össze, ezért lehet minden egyes embernek más személyisége, érzései és gondolatai.

A 21 gramm kísérletet dr. Duncan MacDougall végezte el a massachusettsi Haverhillben 1907-ben. És hogy pontosan miből állt a kísérlet? Az orvos hat embert mért meg közvetlenül a haláluk előtt és után, hogy megállapítsa, milyen változást tapasztal a testsúlyukban, és az eredményeit az American Psychological Research Society-ben tette közzé. Ennek a vizsgálatnak az eredményei, amelyek megállapításakor négy másik orvos is jelen volt tanúként, valóban elképesztők voltak.

Az orvos az első páciens esetében elvégezte a mérést közvetlenül a halál előtt és után, és arra a megállapításra jutott, hogy a két mérés közti különbség 21 gramm volt. A második beteg esetében ugyanezt a különbséget állapította meg, a jelenlévők nagy megdöbbenésére.

A New York Times 1907. március 11-én megjelent cikkében az orvost idézve azt írták: „Az élet hirtelen véget ért, mintha valami hirtelen felemelkedett volna a testből. A testsúlyban való veszteség mérése azonnal megtörtént, és kiderült, hogy ez az érték körülbelül 21 gramm volt.”

Ebből dr. MacDougall azt a következtetést vonta le, hogy az emberi lélek 21 grammot nyom.

Egy kutatócsoport felülvizsgálta a 21 gramm kísérletet, figyelembe véve, hogy a halál előtt mennyi levegő van még a tüdőben, és mennyi folyadék lehetett a még élő testben, mondván, hogy tudományos szempontból innen adódik a különbség.

Dr. MacDougall kitartott az állítása mellett, és a morbid kísérletet 15 kutya megmérésével folytatta. Amikor a halál előtt és után nem észlelt változásokat, arra a következtetésre jutott, hogy az állatoknak nincs lelkük. Ennek bizonyítására le akarta fényképezni az emberi lelket, de nem volt ideje befejezni a kísérletet, mert 1920-ban meghalt.

1907-ben a 21 grammos elmélet legnagyobb kritikusa Augustus P. Clarke orvos volt. Azt állította, hogy a halál pillanatában a tüdők már nem hűtik le a vért, ezért a testhőmérséklet megemelkedik, és fokozott izzadáshoz vezet, ami szerinte tökéletesen megválaszolja a hiányzó 21 gramm kérdését.

Richard Wiseman 2011-ben, a Paranormal című könyvében pedig kifejtette, hogy mivel a kutyáknak nincsenek verejtékmirigyeik, így az is érthető, miért nem tapasztalta MacDougall a 21 grammos különbséget ezekben az esetekben.

2013-ban pedig a Snopes egyik cikke elítélte az 1907-es kutyákkal végzett kísérletet, tekintettel arra, hogy MacDougall megmérgezte az egyébként teljesen egészséges állatokat, hogy kielégítse a saját kíváncsiságát. Ehhez hasonló kísérletek ma már nyilvánvalóan nem engedélyezettek, és az elméletet azóta sem igazolta egyetlen hiteles kísérlet sem.

A fotó csak illusztráció!

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.