Egy 14 éves lány a terepfutás iránti szeretetét arra használta fel, hogy megerősítse már amúgy is szoros kapcsolatát testvérével. Susan Bergeman úgy döntött, hogy 15 éves bátyjával, Jeffrey-vel, szeretne együtt futni, azonban ez az ő esetükben nem volt teljesen akadálymentes.
Susan egy éves volt, amikor az akkor 22 hónapos Jeffrey hirtelen szívleállást szenvedett, aminek következtében agya 20 másodpercre nem kapott oxigént, és súlyos agykárosodást szenvedett. Az agyi bénulás következtében tolószékbe került, azóta nem tud beszélni.
“Mindig is nagyon közeli kapcsolatban álltak egymással, én soha nem tettem köztük különbséget. Együtt nőttek fel, és ez mindig is normális volt” – mondta Susan anyja, Jess.
Amikor a két testvér középiskolába került, a sport az életük nagy részévé vált. Susan már az első percben olyan sportot szeretett volna választani, amelyben ő és testvére is részt vehet.
Mindig is szeretett futni, és a szülei is rendszeresen futottak, közben pedig Jeffrey-t tolták maguk előtt. Ha terepfutás közben még egy másik személyt is maga előtt tol az ember, akkor az sokkal megerőltetőbb, ugyanis nem csak a testsúly, de az egyenetlen felületek is megnehezítik a helyzetet.
Annak ellenére, hogy sem az edző sem a szülők nem ajánlották Susannak ezt a nehéz sportot, ő mégis vállalta, hogy magával viszi az bátyját a terepfutásra.
“Ő is szeret futni. Azt hiszem ez segít abban, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz” – mondja Susan.
Susan azt is elmondta, hogy az, hogy futás közben ott van a bátyja, csak még jobban segíti abban, hogy végigcsinálja.
“Legyőzöm a fájdalmat és a fáradtságot, és csak arra csak arra koncentrálok, hogy ő élvezze” – mondja.
Az állam középiskolai sportágait szabályozó Wisconsin Interscholastic Athletic Association egyetértett abban, hogy Susan és Jeffrey futhat együtt, de hivatalos versenyen nem vehetnek részt. Vagyis a versenyidejüket nem naplózzák és nem is számolják, mint a többi futóét.
