A testtartásunk gyakran többet közvetít rólunk, mint elsőre gondolnánk. Mielőtt megszólalnánk, már az is üzenetet hordozhat, mennyi helyet foglalunk el, mennyire húzódunk össze, hogyan fordulunk mások felé, és mennyire tűnünk készen a mozgásra.
Természetesen banális lenne azt állítani, hogy egyetlen testtartás pontosan „felfedheti” a személyiséget. Az, ahogyan ülünk, függ a kényelemtől, a ruházattól, a helyzettől, a szokásoktól, a kulturális környezettől és mások jelenlététől is. Mégis hajlamosak vagyunk a testbeszédből benyomásokat kialakítani, és bizonyos testtartások valóban hatással lehetnek arra, mennyire látunk valakit magabiztosnak, dominánsnak vagy visszafogottnak.
A következő tesztet ezért ne merev személyiségdiagnózisként kezeld. Inkább figyeld meg azt az általános testtartást, amelyben a legtermészetesebben érzed magad: mennyi teret foglal el a tested, mennyire zárt vagy nyitott, mennyire tűnsz ébernek, és mennyire fordulsz kifelé.
Nézd meg a képet, és válaszd ki azt a testtartást, amelyet a leggyakrabban veszel fel, amikor kényelmesen érzed magad, és nem gondolkodsz tudatosan azon, hogyan ülsz. Ne azt válaszd, amelyiket a legelegánsabbnak vagy leghelyesebbnek tartod, hanem azt, amelyikben a tested ösztönösen megtalálja a helyét.
A hat testtartás között nincs nemi megkülönböztetés. A férfiak és a nők egyaránt felismerhetik magukat bármelyik ülésmódban.
1. Keresztbe tett lábak: sokkal többet irányítasz, mint amennyit látszólag mutatsz
Ez a testtartás egyszerre sugall jelenlétet és visszafogottságot. Nem próbálsz eltűnni, de nem is engeded át magad teljesen a környezetnek. Ha gyakran ülsz így, valószínűleg jól alkalmazkodsz a társas helyzetekhez, gyorsan felméred a körülötted lévő hangulatot, és ennek megfelelően szabályozod a viselkedésedet.
Fontos lehet számodra, milyen képet alakítanak ki rólad mások. Ez nem feltétlenül jelent megjátszást: inkább azt, hogy mielőtt valami igazán személyeset megmutatnál magadból, szeretnéd tudni, kivel állsz szemben. Lehetsz nyitott, barátságos és kommunikatív úgy is, hogy közben gondosan megválogatod, kit engedsz közel a belső világodhoz.
A társaságkedvelés és az érzelmi nyitottság nálad nem feltétlenül ugyanaz. Mások úgy érezhetik, hogy jól ismernek, miközben valójában te döntöd el, mely részeidet engeded láthatóvá válni.
Ennek az egyik árnyoldala az lehet, ha a higgadtság folyamatos önkontrollá válik. Ilyenkor könnyebb előbb eldönteni, mit lenne helyes érezned vagy kimutatnod, mint egyszerűen megélni azt, ami benned van.
2. Boka a térden: szükséged van arra, hogy szabadon választhass
Ez az ülésmód több teret foglal el, és kevésbé alkalmazkodik mereven a környezethez. Ha ezt választottad, számodra különösen fontos lehet a függetlenség és az az érzés, hogy a döntéseid valóban a sajátjaid.
Nem feltétlenül zavar minden szabály vagy korlátozás, de nehezen viseled azokat, amelyek önkényesnek, indokolatlannak vagy túlzottan korlátozónak tűnnek. Valószínűleg kevésbé érzel késztetést arra is, hogy pusztán azért igazodj egy véleményhez, mert mindenki más ugyanazt gondolja.
A kapcsolatokban ez előny lehet, mert nem feltétlenül azonosítod az intimitást azzal, hogy feladd az önállóságodat. A nehézség akkor jelenhet meg, amikor a függetlenség védelme miatt később kérsz segítséget, mint kellene, vagy különösen kellemetlenül érint, ha úgy érzed, valaki túl nagy befolyással van az érzelmi egyensúlyodra.
Nem feltétlenül a közelség zavar. Inkább az, amit a közelség esetenként megkövetelhet tőled.
3. Összezárt lábak és összeszorított kezek: először megfigyelsz, aztán engedsz magadnak
Ebben a testtartásban a test kevesebb helyet foglal el, szimmetrikus és zárt marad. Ha ez áll hozzád legközelebb, valószínűleg érzékenyen figyeled a környezetedet, különösen új helyzetekben.
Nem feltétlenül veted bele magad azonnal egy társaságba. Előbb megfigyeled, milyen a hangulat, mi fér bele, mit várnak a többiek, és csak ezután engeded el magad. Jó eséllyel sokszor átgondolod a cselekedeteid következményeit, és nem reagálsz minden impulzusra azonnal.
Egy kívülről nyugodtnak tűnő viselkedés mögött így élénk mentális tevékenység húzódhat meg. Mérlegelsz, vársz, értelmezed a helyzetet, és akkor lépsz, amikor már elegendő információd van.
Ha azonban azt tanultad meg, hogy a csendes, udvarias és könnyen kezelhető viselkedés biztonságosabbá teszi a kapcsolatokat, ez idővel túlzott öncenzúrává is válhat. Hosszasan gondolkodhatsz azon, hogyan mondj el valamit, és előfordulhat, hogy csak akkor fogalmazod meg egy igényedet, amikor az már nagyon erőssé vált.
4. Széttárt lábak: alig kérsz engedélyt arra, hogy létezz
Ez a legnyitottabb testtartások egyike. A test nagyobb teret foglal el, kevésbé védi magát, és természetesen használja a rendelkezésre álló helyet.
Ha ez az ülésmód jellemző rád, lehet, hogy kevésbé szűröd folyamatosan a viselkedésedet aszerint, mit gondolhatnak rólad mások. Emiatt spontánabbnak, közvetlenebbnek és könnyebben olvashatónak tűnhetsz.
A problémákhoz is hajlamos lehetsz aktívan közelíteni. Ha valami nem működik, inkább beszélsz róla, beavatkozol vagy megpróbálod megváltoztatni, mintsem hosszasan várj.
A nyitottság másik oldala, hogy aki természetesen foglal el teret, nem mindig érzékeli, hogy mások mennyire visszafogottak. Amit te egyszerű spontaneitásnak érzel, egy csendesebb ember intenzívebb jelenlétként élheti meg.
A kapcsolatokban ezért érdemes figyelni arra, hogy a másik hallgatása nem feltétlenül jelent egyetértést. Lehet, hogy egyszerűen több időre van szüksége ahhoz, hogy megfogalmazza a saját álláspontját.
5. Enyhén oldalra fordított test: jelen vagy, de mindig tartalékolsz egy kiutat
Ez az egyik legösszetettebb testtartás. Részt veszel a helyzetben, de nem fordulsz teljesen frontálisan felé. Egy részed mintha továbbra is őrizne valamennyi távolságot.
Ha ezt választottad, valószínűleg jól érzékeled a finom társas jelzéseket. Nem kell a figyelem középpontjában lenned ahhoz, hogy átlásd, mi történik körülötted. Könnyen észreveheted a hangnem változását, az ellentmondásokat, a kínos pillanatokat vagy azokat a jelzéseket, amelyeket mások nem mondanak ki nyíltan.
A kapcsolatokban valószínűleg fontos számodra a közelség, de ugyanilyen fontos, hogy maradjon saját tered. Nem feltétlenül igényled, hogy folyamatosan elérhető legyél, magyarázkodj vagy minden érzésedet azonnal megoszd.
Ha azonban egy helyzet túl intenzívvé válik, előfordulhat, hogy előbb mentálisan lépsz hátra, és csak később fizikailag. Témát válthatsz, kívülről kezdheted figyelni az érzéseidet, vagy másra terelheted a figyelmedet.
A távolságtartás fontos erőforrás lehet számodra. A kérdés inkább az, mikor jelent szabadságot, és mikor válik védelemmé.
6. Előrehajolt testtartás: az elméd szinte mindig egy lépéssel előrébb jár
Ebben a testtartásban a test nemcsak jelen van, hanem mintha már készülne is valamire. A törzs előrehajlik, a lábak stabilan a talajon vannak, és az egész pozíció aktivitást sugall.
Ha gyakran ülsz így, valószínűleg erősen feladatorientált vagy. Amikor valaki elmesél neked egy problémát, az elméd gyorsan megoldásokat, kapcsolatokat és lehetséges következő lépéseket kezd keresni. Számodra a részvétel sokszor egyet jelent a cselekvéssel.
Jó lehet a koncentrációs képességed, és nehezen maradsz teljesen passzív, ha valami közvetlenül érint. Ez az erősség azonban fárasztóvá válhat, ha állandó előretervezéssé alakul: előre próbálod látni a következő nehézséget, a választ pedig már akkor megfogalmazod, amikor a kérdés még el sem hangzott.
Ez fakadhat egyszerűen energikus és cselekvésorientált természetből. Más esetekben abból a tapasztalatból is eredhet, hogy ha felkészült, figyelmes és hozzáértő vagy, könnyebben kézben tarthatóvá válik körülötted a helyzet.
Ezért lehet, hogy nehéz körülmények között kifejezetten jól teljesítesz, a teljes nyugalmat viszont nehezebben viseled. Amikor nincs mit megoldani, könnyen jelentkezhet az érzés, hogy mégis tenni, érteni vagy előre látni kellene valamit.
