98 éves korában elhunyt Edith Eva Eger magyar származású klinikai pszichológus, író és holokauszttúlélő, A döntés című világsikerű könyv szerzője. Halálhírét magyar kiadója, az Open Books jelentette be.
Edith Eva Eger – születési nevén Elefánt Edit Éva – 1927-ben látta meg a napvilágot Kassán. Tehetséges tornászként fiatalon az olimpiai keret tagja volt, ám a zsidótörvények miatt kizárták a csapatból. Élete drámai fordulatot vett 1944-ben: tizenhat évesen családjával együtt deportálták Auschwitzba, ahol szüleit érkezésük napján megölték.
A koncentrációs táborban a túlélésért küzdve olyan helyzetekkel szembesült, amelyek egész életére nyomot hagytak. Később nővérével több tábort is megjártak, míg végül 1945 tavaszán, a végkimerülés határán amerikai katonák szabadították fel őket a gunskircheni lágerből.
A háború után férjével, Éger Bélával – aki szintén túlélte a holokausztot – az Egyesült Államokba emigrált, ahol új életet kezdett. A múlt traumái azonban hosszú ideig elkísérték. Évtizedekkel később döntött úgy, hogy szembenéz velük, és a gyógyulás útjára lép.
Ötvenegy évesen szerzett doktori fokozatot klinikai pszichológiából a Texasi Egyetemen, majd terapeutaként kezdett dolgozni. Saját tapasztalatait és szakmai tudását ötvözve segített másoknak feldolgozni a traumáikat, és megtalálni a lelki egyensúlyt.
Nevét világszerte ismertté tette A döntés című könyve, amelyet 89 évesen írt meg. A kötetben személyes történetén keresztül mutatta meg, hogyan vezethet a szenvedésből a belső szabadság felé vezető út. Ezt követte Az ajándék és A balerina, amelyekben tovább bontotta a megbocsátás és a gyógyulás lehetőségeit.
Hitvallása sokak számára vált iránytűvé: „a legfontosabb nem az, ami velünk történt, hanem az, hogy mit kezdünk vele”.
Kiadója úgy emlékezett rá, mint olyan emberre, aki „nem csupán egy szemtanú volt a történelem legsötétebb óráiból, hanem egy fényes világítótorony”, aki még a legmélyebb veszteségek után is képes volt a belső szabadság üzenetét közvetíteni.
Családja is megszólalt halála után: „Ugyanolyan méltósággal távozott, ahogyan élt. Mintha egy angyal térne haza. Családja és odaadó ápolói gyengéd gondoskodásától kísérve távozott el.”
