Több film és a mindennapi életben felismerhető konkrét eset világít rá arra, az emberiség milyen sokszínű személyiségzavarral küszködik. Bár a filmvászon igyekszik a legbrutálisabb képet lefesteni ezekről a „mentálisan sérült” emberekről, a valóság mégis egy kissé árnyaltabb. Erre próbál emlékeztetni egy belga fiatalember, akit pszichopataként diagnosztizáltak.
Mióta orvosi papírja is van arról, hogy antiszociális személyiségzavarral (ASPD) rendelkezik, Loïc de Marie arra használja a közösségi platformját, hogy őszintén tájékoztasson másokat, milyen érzés ezzel együtt élni.
A 25 éves férfi nyíltan vállalja az állapotát, és nagy hangsúlyt fektet az ezzel kapcsolatos negatívumokra, megbélyegzésekre is. Loïc beszámolt már arról, mi volt nála az első intő jel, legutóbb pedig arra is kitért, hogy elmagyarázza, mi különbözteti meg őt, mint pszichopatát az átlagos emberektől, illetve a szociopatáktól.
Az NHS úgy jellemzi a pszichopatát, mint azt a személyt, aki manipuláló, csaló és meggondolatlan, nem törődve mások jólétével, érzéseivel. Bűntudat nélkül sérti meg mások jogait, dacol a társadalmi normákkal, képtelen az önuralomra, a hosszú távú kötődésre, és rendszeresen kerül összetűzésbe a törvénnyel.
Ez egy olyan mentális egészségügyi állapotból fakad, amelynek hatására az ilyen betegek gyakorlatilag nem éreznek – sem megbánást, sem a tetteik súlyát. Ezért is hajlamosak elkövetni bármit, semmilyen felelősségérzet nélkül.
Loïc esetében ez úgy kezdődött, hogy felismerte, „nem érzett stresszt” vagy „szorongást” amiatt, hogy a nővére megfulladhat. A People Are Deep–nek adott interjújában a férfi elmagyarázta, bár sokan úgy vélik, hogy a pszichopaták „nem tudják, hogy pszichopaták”, ő tisztában van azzal, hogy „más”.
„Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a pszichopaták nem éreznek érzelmeket, de ez nem teljesen igaz. Érezzük az érzelmeket, de ezek sekély érzelmek, olyanok, mint a protoérzelmek, nem olyan mélyek, mint a tiétek [nem pszichopatáké]” – fejtette ki.
A fiatalember azt is megcáfolta, hogy egy pszichopata nem érez frusztrációt, haragot vagy örömöt. Személyesen ő például „sokat nevet” és boldogságot is érez, de soha nem érez bűntudatot.
„Bármit is tettem, soha. Nem bánok meg semmit. Egyszer élek, és azt magamért fogom megtenni. Nincs bennem megbánás” – állította Loïc. Majd azt is megjegyezte, hidegen hagyja, „ki mit gondol róla”, mert „nincs szüksége arra, hogy szeressék”.
A fiatalember megosztotta a véleményét a pszicho- és szociopatákról is. Mivel sokan abban a hitben vannak, hogy a két személyiségzavar ugyanaz, Loïc úgy véli, a viselkedés és az érzelmek alapján ezek „igencsak eltérőek”. El is magyatázza: szerinte a szociopátia „nem pszichiátriai állapot”.
„A szociopata képes bűntudatot érezni vagy empátiát tanúsítani. A pszichopata nem képes erre – én soha nem éreztem bűntudatot, soha nem éreztem rosszul magam azért, amit tettem. Bármit is tettem, soha nem éreztem magam üresnek” – hangsúlyozta.
