Miután a napokban Kelly Brook, médiasztár nyíltan beszélt arról, hogy miért nem vállal gyereket, érkezik az ellenkező táborba tartozó anyuka meglepően őszinte vallomása. A 38 éves Annabel Fenwick Elliott, aki utazási íróként vált népszerűvé, kihangsúlyozta: mindennél jobban szereti a kisfiát, de el kell árulnia, hogy anyának lenni számára igencsak unalmas mesterség… Az ízig-vérig nők vallomásai sokakat sokkoltak, míg mások mélyen egyetértenek velük, és értékelik az őszinteségüket.
Annabel kisfia, Jasper még csak kétéves, és az anyuka így éli meg a vele töltött mindennapokat: „Nagyon nehéz bármit is elvégezni, és nem vagyok túl jó abban, hogy önfeledten játsszak a kisgyermekemmel. Izgatottan várom, hogy mikor tud majd beszélni és beszélgetni, és mikor tudunk majd együtt szerepjátékokat játszani, filmeket nézni, és minden ilyesmit csinálni” – fogalmazott az édesanya.
Annabel így folytatta: „Azt hiszem, jól csinálom. Csak nagyon hosszúnak találom a napokat, amikor megpróbálok olyan tevékenységeket elővarázsolni, amelyekkel fenntarthatom az érdeklődését. Különösen, amikor kisbaba volt, egy mániákus tornádót kergetni a ház körül és egész nap résen lenni, hogy ne ölje meg magát, egyszerűen nagyon unalmas volt!” – vélekedett a blogger.
Annabel a Mirrornak azt is elárulta, teljesen megérti, hogy Kelly Brook miért nem szeret kimenni ebédelni olyan szülőkkel, akik a gyereküket is viszik magukkal. „Más gyerekek tényleg undorítóak számomra. Finnyás vagyok az ételmaradékokra. Joghurtos kezek, morzsák az autósülésben… Mindig is undorítónak találtam” – vallotta be őszintén az édesanya.
Az írónő azt is megosztotta, hogy a harmincas éveinek a közepéig eszébe sem jutott a gyerekvállalás, aztán „a biológiai órám hirtelen megszólalt, mint egy riasztó. Azt hiszem, mindenki meglepődött, amikor teherbe estem. De a családom nagyon megkönnyebbült, mivel azt hitték, soha nem fogok” gyermeket vállalni – mesélte Annabel.
A nő hozzátette: „Még mindig nem szeretem a gyerekeket, nem találom aranyosnak a többi gyereket, a taknyuktól undorodom, és nem szeretek a közelükben lenni, amikor esznek” – utalva itt ismét a korábbi véleményére, illetve arra is, hogy ő messze sem olyan édesanya, mint amilyennek elképzelte magát.
„Amikor először megtudtam, hogy terhes vagyok, azt gondoltam, ‘ez nagy dolog, és azt hiszem, olyan hippi utazó anyuka leszek, aki a világ minden tájára elviszi a babáját, mint azok a bakancslistás családok… repülőgépeken élnek, és ez nagyszerű lenne” – idézte fel az álmát Annabel. Csakhogy a valóság végül másképp alakult számukra (is).
„Sokszor unatkozom, frusztrált vagyok, fáradt vagyok, és papíron ez rosszul hangzik. Azóta szeretem őt (Jaspert), amióta csak találkoztunk, de ahogy nő, határozottan egyre könnyebb lesz. A 18 és a 24 hónap közötti időszak volt számomra a legrosszabb. Egy percem sem volt magamra. Kétéves koráig szoptattam, és még mindig együtt alszunk, úgyhogy jelenleg minden nagyon teljes. Most már legalább átalussza az éjszakát, és tud egy kicsit önállóan játszani” – fejtette ki a blogger anyuka.
Mint minden édesanya, Annabel is küzd a lelkiismeretével, na meg a saját ADHD-ja tüneteivel: „még mindig úgy érzem, hogy folyamatosan szórakoztatnom kell Jaspert, és bűntudatom van, ha nem megy, de megteszek minden tőlem telhetőt. Ezen az sem segít, hogy hamar elveszítem az érdeklődésemet. Az olyan dolgok, amelyeket a szülők csinálnak, mint a gyerekdalok éneklése és a gyermektévé nézése, ’agyzsibbasztóvá’ válnak számomra” – vallotta az anyuka, aki Jasper érkezése előtt nagyívben került minden gyerekes szülőt és társaságot.
„Soha nem tudtam, mit tegyek vagy mondjak. Olyan voltam, mint egy hal a vízben. Még most sem vagyok jó abban, hogy olyan gyerekekkel érintkezzek, akik nem az enyémek” – árulta el Annabel. Hozzátette, az anyukákkal való interakciók mai napig is nehezen mennek neki: „általában borzasztóan rosszul szocializálódom, és más anyukákat gyakran ijesztőnek és ítélkezőnek találok”.
Annabel alig várja, hogy a fia kissé idősebb legyen, hogy végre normálisan tudjanak beszélgetni. Addig viszont, „míg odanő, én csak életben tartom és szórakoztatom őt, amennyire csak tudom. Kétségtelen, hogy az ADHD és az autizmus gyanúja – amelyre jelenleg is vizsgálnak – megnehezíti számomra az anyaságot. Elég nehéznek találtam, hogy a saját programomat fenntartsam, nemhogy egy gyereket!” – fogalmazott őszintén Annabel, aki azt is megosztotta, amióta Jasper megszületett, felhagyott a rendszeres utazgatással.
„Hiányzik az utazás – ez volt a munkám, utazási író voltam -, de még mindig alkalmanként megtehetem. A férjem otthon marad Jasperrel, én pedig akár 10 napra is elmegyek. Előnyös helyzetben vagyok, mert a férjem alkalmi szerződéssel dolgozik, így ő tud vigyázni Jasperre, amikor én elmegyek. Másképp nem tudnék” – magyarázta az édesanya.
Annabel egy másik fontos szempontot is megemlített: „Szerintem fontos neki, hogy kettesben töltsön időt az apjával, hiszen a legtöbbször csak velem van”. De annak ellenére, hogy a nő nehéznek találja a gyereknevelést, imádja „nézni, ahogy Jasper új dolgokat tanul, ahogy nevettetni tudja, és látni, milyen csodálatos a kapcsolata az apjával. Soha nem ismertem még ehhez fogható szeretetet. Soha életemben nem szerettem semmit jobban, és soha nem törődtem semmivel annyira, mint Jasperrel” – foglalta össze az anyaság lényegét a blogger anyuka.
