Szolgáddá tettél te gaz,
Ki hamisnak hitettél mindent mi Igaz!
Tudtad, hogy nem vagy árva,
Vágy és félelem szült a Világra.
Eddig vakon szolgáltalak,
De soha nem vágytalak,
Itt vagyok! „Íme a gyáva”!
Ismét bezártál kegyetlen igádba.
Mindig itt vagy bennem,
Talpig páncélban kiáltod: Küzdelem!
Harcolni akarsz, tépni és vágni,
Letérdelek, már nem bírok állni.
Még most is csábítani akarsz?
Tűnő boldogságból illúziót kavarsz,
S elém teszed mérgezett poharad…
Ha megiszom, semmim sem marad.
Én…Én…Én ma nem harcolok,
Fehér zászlóként békésen lobogok
Belém kap a tiszta tudat lángja,
A szeretet magva, s a szabadság vágya.
Megtorpan a zsarnok EGO,
Békét hirdet a fehér lobogó,
Nem szolgállak többé te Gaz!
Tűnik a hamis, marad az Igaz.
