Egy új tanulmány az elhízás két típusáról beszél, amelyek különböző hatással vannak a szervezetünkre. Ez nemcsak egy árnyaltabb megközelítést tesz lehetővé, hanem akár személyre szabottabb kezelési módok kidolgozását is.
Jelenleg az elhízást testtömegindex (BMI) mérésekkel állapítják meg, de az új kutatást végző csapat szerint ez a megközelítés túlságosan leegyszerűsíti a dolgokat, és nem veszi figyelembe az egyéni biológiai eltéréseket.
Az egyik újonnan azonosított elhízás típust a nagyobb zsírtömeg, a másikat a zsír- és sovány izomtömeg egyaránt jellemzi. Meglepetésükre a kutatók azt találták, hogy a második típus összefüggésben lehet a fokozott gyulladással, ami növeli különböző betegségek, többek között a rák kockázatát.
„Kizárólag az adatokra alapozva azt látjuk, hogy az elhízásnak legalább két különböző metabolikus altípusa létezik, amelyek mindegyike saját fiziológiai és molekuláris jellemzőkkel rendelkezik, és különböző hatással lehet az egészségünkre” – mondta J. Andrew Pospisilik, a kutatócsapat egyik tagja, aki anyagcsere betegségek tanulmányozásával foglalkozik a michigani Van Andel Intézetben.
„Ha ezeket az eredményeket klinikailag használható tesztté alakíthatnánk, az orvosok precízebb ellátást nyújthatnak a betegeknek” – tette hozzá.
A tudósok 153 ikerpár adatait használták fel a kutatáshoz, és négy metabolikus altípust találtak, amelyek befolyásolják a testtömeget: kettő soványságra, kettő pedig elhízásra tesz hajlamossá.
Ezeket az eredményeket ezután genetikailag azonos egereken ellenőrizték, amelyek ugyanabban a környezetben nőttek fel, és ugyanannyit kaptak enni.
Az eredmények azt mutatják, hogy az étrenden, a környezeten és az öröklődésen kívül van még egy befolyásoló tényező. Az egyik valószínű magyarázat az epigenetika felől közelíti meg a kérdést. Az epigenetika a modern biológiában a gének olyan öröklődési formájának vizsgálata, amely nem jár együtt a DNS szekvenciájának megváltozásával. Az epigenetika az oka annak, hogy a lényegében azonos DNS-sel rendelkező ikrek mégsem mindig teljesen egyformák.
„A laboratóriumi vizsgálatok során az elhízás két altípusát láttuk, amelyek közül az egyik epigenetikailag kiválthatónak tűnt, magasabb sovány tömeggel és magasabb zsírtartalommal, magas gyulladásos markerekkel, magas inzulinszinttel és erős epigenetikai jelekkel jellemezhető” – mondta Pospisilik.
A kutatók szerint az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy az elhízásnak ez a második – gyulladáshoz köthető – típusa véletlenszerűen alakul ki. Ez az eredmény azt a nézetet erősítheti, amely szerint a genetikán és a környezetünkön kívül más tényezők is közrejátszanak abban, hogy azokká váljunk, akik vagyunk.
„A mostani eredmények alátámasztják az emberek közötti apró különbségek felismerésének fontosságát, hogy a betegek precízebb kezelésben részesülhessenek” – mondta J. Andrew Pospisilik.
Ha valóban sikerül bebizonyítani, hogy két (vagy több) típusú elhízás létezik, ebből az következik, hogy a különböző módszereknek, például diétáknak, vagy súlycsökkentő műtéteknek is eltérő hatása lehet az elhízás típusától függően.
A kutatók következő célja alaposabban tanulmányozni ezt a két típust, hogy felfedezésük a jövőben valóban segítséget nyújthasson az orvosoknak.
