Egy vietnámi fotós szívmelengető képeket osztott meg egy fiatal amputált párról, akik fiukkal élvezik a napot, aki elmondásuk szerint motiválja őket, hogy keményen dolgozzanak és jó életet éljenek.
A 28 éves Minh Khuong Luu a hanoi Hoa Binh parkban sétált, amikor találkozott Le Thu Thi Nguyen és Ngoc Bao Doan házaspárral, valamint fiúkkal, Minh Tri Doan-al. A boldog családot látva Khuong készített róluk néhány képet.
„A boldog tekintetük és a köztük lévő kapcsolat arra ösztönöztek, hogy megörökítsem a pillanatot, és a képeket egy kis meglepetésként odaadjam nekik” – mondta Khuong a The Epoch Timesnak.
Miután meghallgatta, milyen nehézségeken mentek keresztül életük során, és milyen csodálatos szerelmi történetük volt, Khuong elmondta, hogy csodálattal tekintett rájuk.
„Késztetést éreztem arra, hogy megosszam a történetüket a fiatalabb generációval, ezért megosztottam az oldalamon a történetüket” – tette hozzá.
A 28 éves Thu, aki Bac Giang tartományban született, és könyvelőként dolgozik egy oktatási vállalatnál Hanoiban, mindössze 10 éves volt, amikor olyan baleset érte, amely örökre megváltoztatta az életét. Hét hónapos kishúgát tartotta a kezében, amikor elütötte egy kotrógépes teherautó, a sérülései olyan súlyosak voltak, hogy elvesztette a jobb lábát.
Eközben a 29 éves Bao, aki jelenleg szabadúszó videószerkesztőként dolgozik, egy ritka betegségben, az elefantiázisban szenvedett, ami miatt amputálni kellett a bal lábát.
Míg Bao protézist kapott, Thu egy alkaros mankó segítségével jár.
Bár mindkettőjüknek meg kellett küzdeniük a láb nélküli felnövés kihívásaival, Thu elmondta, hogy függetlenek voltak, és soha nem hagyták, hogy gyengének vagy pesszimistának érezzék magukat.
A házaspár egyedi körülményei segítettek összehozni őket. Bao eredetileg a Hanoi tartománybeli Ung Hoa kerületből származik, és sportos, bátor természete miatt keltette fel Thu figyelmét.
Thu elmondta, hogy Bao fotójára a Facebookon bukkant, amikor egy maratoni versenyen vett részt.
Miközben Bao Facebook-profilját görgette, Thu további fotókra bukkant, amelyeken Bao olyan tevékenységekben vett részt, mint az úszás, a hegymászás és a futás. Az is lenyűgözte, hogy csak az egyik lábát használja korcsolyázáshoz. Láthatóan nem akadályozta a nyilvánvaló fogyatékossága.
„Vonzott a mosolya és a pozitív hozzáállása, és úgy döntöttem, hogy lépni fogok” – emlékezett vissza. „Elfogadta a baráti felkérésemet, és beszélgettünk néhány szót.”
A pár ezután randevút beszélt meg, ami többször is elmaradt. Amikor végre találkozhattak egymással, már lángra lobbant a szikra, és tudták, hogy ezután még jobban meg akarják ismerni egymást. Néhány hónappal később, 2020. március 12-én a pár családtagok és barátok körében kötötte össze az életét.
Nem sokkal később a házaspár megtudta, hogy fiúk lesz. 2020. november 17-én megszületett gyerekük, aki a Tri nevet kapta.
Annak ellenére, hogy boldogságuk leírhatatlan volt, a fiatal párnak szörnyű körülményekkel kellett szembenéznie.
„Elvesztettük a munkánkat, és nem volt jövedelmünk” – mondta Thu. „Mindkettőnk számára kihívásokkal teli időszak volt, és ha nem lett volna szeretet és együttérzés, könnyen összevesztünk volna egymással.”
A pár sok időt töltött egymással, kisfiúkra vigyáztak és tanították őt, sok könyvet olvastak, tornásztak és fejlesztették magukat. Igyekeznek mindent megadni kisfiúknak, még akkor is, ha nekik nélkülözni kell.
„A fiunk a legértékesebb ajándék, amivel az ég megáldott minket” – osztotta meg Thu. „Ő az oka annak, hogy továbblépünk, és ő a motivációnk, hogy keményen dolgozzunk és jó életet éljünk.”
„Ő a gyógyszerünk és az örömünk” – tette hozzá.
A mozgásproblémák miatt a gyerekneveléssel járó összes szokásos feladat, például a gyerek tartása, etetése és lefektetése nehézséget okoz nekik, mivel ezekhez mozogni, állni és egyensúlyozni kell. Ennek ellenére mindkét szülő elképesztő rugalmasságról tett tanúbizonyságot.
„Ami minket illet, nekünk ugrálnunk kell” – mondta Thu. „Ez azonban veszélyes, mert eleshetünk.”
Amikor Tri járni kezdett, szülei felváltva irányították első lépéseit.
„Ez persze kihívás volt” – mondta Thu. „Ugrálnunk kellett, hogy vezessük őt. Amikor gyorsan ment, nem tudtuk tartani vele a lépést, így elesett”.
Thu emellett reméli, hogy ha nagyobb lesz, meg tudja majd osztani a fiával a történetüket, hogy jobban megértse, és ne kelljen önsajnálatba esnie amiatt, hogy mindkét szülője amputált.
