A legtöbb nő számára elképzelhetetlen lenne, hogy lemondjon a gyerekei felügyeleti jogáról, a most 59 éves Maria Housden azonban pontosan ezt tette. Bár egész életében arról álmodott, hogy anya lesz, a valóság végül nem olyan volt, amilyennek elképzelte.
„Kislány korom óta az volt az első és legfontosabb dolog, hogy anya legyek” – mesélte Maria. A négygyerekes édesanya élete azonban mégsem úgy alakult, ahogy várta, és amikor összeomlott a házassága, a teljes identitását megkérdőjelezte, és végül olyan döntésre jutott, amire korábban nem is gondolt volna.
Mielőtt lemondott volna gyerekei felügyeleti jogáról, Maria meglehetősen hagyományos életet élt. Első gyereke születése után otthonülő anyuka lett, de nem sokkal később egy tragédia teljesen összezúzta a családot: hároméves kislányánál veserákot diagnosztizáltak, és a házaspár egy évvel később el is veszítette a gyereket.
„Hannah lányunk halála fordulópont volt számomra. Mindig is hittem abban, hogy ha jó ember vagy, nem történnek rossz dolgok veled, de amikor Hannah meghalt, arra kényszerítettem magamat, hogy olyan kérdéseket tegyek fel az életemről, amikre korábban soha nem gondoltam volna” – mesélte a nő.
„A gyász eleinte mindent felemésztő folyamat volt, de végül egy realisztikusabb irányban indított el az életemben” – tette hozzá. Kislányuk betegsége eleinte közelebb hozta egymáshoz Mariát és a férjét, de Hannah halála megviselte a kapcsolatukat, és végül elváltak.
A válás kapcsán természetesen felmerült a gyerekek felügyeleti jogának kérdése is. Maria komolyan aggódott amiatt, hogy nem tudja gondját viselni három gyerekének, Willnek, Margaretnek és Madeleine-nek.
„11 évig voltam otthonülő anyuka. Fogalmam sem volt, hogyan fogom eltartani magamat, nemhogy a gyerekeimet egyedülálló anyaként. Valójában a férjem javasolta a megállapodást, amelyet végül megkötöttünk. Állandó munkája és jövedelme volt, és azt javasolta, hogy ő lesz az a szülő, aki vállalja az elsődleges felügyeleti jogot” – mesélte Maria, aki eleinte rémisztőnek találta a gondolatot, mintha elvennék tőle a gyerekeit, de aztán mégis elfogadta volt férje javaslatát.
„Az emberek ítélkeznek felettem, de ha férfi lennék, senkit nem érdekelne. Az tettem, amit minden elvált apától várnak, és őket nem vádolják azzal, hogy elhagyták a gyerekeiket. Ha nevem Mark lenne Maria helyett, szóba sem jönne ez a téma” – magyarázta tapasztalatait a nő, aki nem számított rá, hogy ekkora ellenszenvet vált ki az emberekből, bár azzal tisztában volt, hogy nem mindenki fogadja el szó nélkül a döntését.
„Amikor elváltunk, a fiam 11 éves volt, és ekkor már elég idős volt ahhoz, hogy részese legyen a döntésnek, és több jó okból is úgy döntött, hogy az apjával marad” – mondta, hozzátéve, hogy a gyerekek számára más szülők, kívülállók reakciója volt a legfájdalmasabb.
A gyerekek a megállapodás értelmében minden második hétvégén látogatták meg az anyjukat, és az egész nyarat is vele töltötték, a fennmaradt időben pedig Maria az írói karrierjére összpontosíthatott.
Bár soha nem bánta meg a döntését az elmúlt 24 évben, elismeri, hogy sokkal nehezebb volt, mint korábban gondolta, és nem ajánlja mindenkinek, hogy ezt az utat válassza.
„Nincs kétségem afelől, hogy ez volt a legjobb döntés számunkra és a családunk számára, de nem feltétlenül mindenki számára” – mondta.
Maria továbbra is nagyszerű kapcsolatot ápol a gyerekeivel, sőt, mostanra már nagymama is lett.
„Egész életemben szerettem anya lenni, most pedig nagymama vagyok, ami még boldogabbá tett. Ez a legjobb dolog, amit valaha tettem, és végig így éreztem. Ez az egyik oka annak, amiért úgy gondolom, hogy a történetem érdekes lehet mások számára, mert annyi különböző módja van annak, hogy megéljük az álmainkat” – tette hozzá.
