Tudna az ember élni társas kapcsolatok nélkül? Valóban mindenki megjátssza magát? Én én vagyok, vagy csak a környezetem mintáit játszom vissza folyton?
A törődés
Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogyha egy gyermekkel nem, vagy csak keveset foglalkoznak, megkezdődik a leromlás. Az ember alapvetően ingeréhes, és amennyiben nem jut az elegendő mennyiséghez, fizikai és pszichés tünetek jelentkeznek. A szeretet, a törődés egy szükséglet, és nem egy plusz. Egyetlen jóleső érintéssel több pozitív érzést váltunk ki, mint több órán át tartó beszélgetéssel.
Az érdek
A munka civilizált életünk azon velejárója, melynek értelme, hogy strukturálja életünket, azért dolgozunk, hogy civilizált életünket, életszükségletünket fent tudjuk tartani. Ezen kívül szükségünk van még nem-munkakapcsolatokra, vagyis magánkapcsolatra, amelyeket saját lelki igényeink kielégítése érdekében tartunk fenn. Egyszerűbben szólva azért ápoljuk a kapcsolatot barátainkkal, mert velük lenni jó érzés.
Ha egy személy nem hajlandó szeretetet, vagy törődést adni, hiába tartjuk a legnagyszerűbb emberi lénynek, megszakítjuk vele a kapcsolatot.
A játszmák
Minden nap különböző szerepeket, játszmákat játszunk: az iskolában az elit, a szófogadó, a problémás, a lázadó szerepét; munkahelyen a felelős dolgozó, otthon gyermek-szülő stb. Ezek különböző kapcsolatainkkal járó szerepkörök, és nem engedhetjük meg, hogy csupán egyetlen szerepet játszunk, a többit pedig némileg titkoljuk. Ilyen formán érdekek és játszmák szövik át mindennapjainkat, és bármennyire is hűvös a kijelentés, de mindent érdekből teszünk, és különböző állapotok határozzák meg őket:
- Szülői én-állapot: a szülőktől tanult reagálási minták – még ha akaratlan is.
- Tárgyilagos, önálló én-állapot: “én”, amely például a munkahelyen jelenik meg, esetleg tárgyaláson.
- Gyermekkori én-állapot: még mindig aktív állapotok, ez a valódi gyermeki énünk, ami legjobban egy kedvesünkkel szemben eljátszott duzzogásban figyelhető meg.
Ilyen és hasonló érdekes emberi tényekről olvashatunk Eric Berne: Emberi játszmák c. nagysikerű, szociálpszichológiai könyvéből.
