Asztrológiai szempontból, minden égi jel rossz előjelt mutatott a Titanic elindulásakor. 1912. január 4-én, a kikötőből való kifutás előtt három hónappal, a Hold a legközelebb állt a Földhöz, ugyanakkor telihold is volt, ami azt jelenti, hogy a Hold-Föld-Nap bolygók ugyanazon a képzeletbeli vonalon álltak.
Mi több, egy nappal azelőtt, január 3-án, a Föld a legközelebb került a Naphoz. Következtetésképpen, a „kék bolygót” hatalmas planetáris befolyás érintette, egyfelől a Hold, másfelől a Nap részéről, aminek meg is lett a következménye.
Nem is olyan rég, 2012. április 15-én visszatért a Titanic – ezen a napon ugyanis megemlékeztek a görög mitológia legyőzhetetlen és gigantikus alakjairól, a titánokról elnevezett „elsüllyeszthetetlen” hajóról, amelynek az óceán fenekére való kerülése immár legendává vált a népi kultúrában.
Talán azért maradt ennyire emlékezetes a története, mivel az áldozatainak száma megegyezett az 1906. ugyancsak áprilisában bekövetkezett San Franciscó-i földrengés áldozatszámának a felével. Továbbá az a tény is felejthetetlenné tette, hogy a süllyedése elsősorban a meggondolatlanságnak és az emberi arroganciának volt köszönhető. Mindezt pedig a sors példásan meg is büntette.
A Titanic elmerülése valójában univerzális tragédia volt, ugyanis bizonyos szempontból az emberiséget képviselte, a 20. század eleji emberiséget, a maga szociális és kulturális különbözőségében. Az emberi találékonyságot, az erőt amellyel sosem látott dolgokat vagyunk képesek teremteni, az intelligenciát azonban tökéletesen ellensúlyozza a természet ereje, valamint a hibák is, amelyeket elkövetünk, azt gondolva, mindent legyőzhetünk.
Ugyanis egyre jobban kihangsúlyozódik, még most is, egy századdal a tragikus lecke után, hogy a természet erejének nincsenek határai, annak senki sem tud ellenszegülni, azt képtelenség megállítani az emberi tudománnyal. Jó példa erre a Dubai-i mesterséges szigetcsoport, amelyre milliárdnyi dollárt költöttek, és mégis elmerül.
De megmaradva a természet erejénél, az 1912. január 3–4-i csillagászati események valószínűleg közrejátszodtak abban, hogy az északi jégtáblák megmozdultak, és olyan jéghegyeket is mozgásba hoztak, amelyek a Newfoundland-i partvidék mentén voltak. Talán ezek kerültek a hatalmas Titanic útjába – állították az amerikai űrhajósok, akik ugyanakkor azt is megállapították, hogy 1912. tavaszán a megszokottnál is több jéghegy volt található az Atlanti óceánban. Ez pedig újabb bizonyíték arra, hogy a csillagok és a bolygók mennyire kihatnak a földi életre.
A természeti jelenségeket azonban az ember is megtetőzte. A Titanic esetében E. J. Smith kapitány volt az, aki meggondolatlanságból és arroganciából maximális sebességgel futtatta neki a termetes hajót a jéghegynek. Csillagjegye szerint Oroszlán volt, ami a fenség, csillogás, a luxus és az erős önbizalom szimbóluma. Kegyetlenül bízott saját képességeiben, erejében annak ellenére, hogy a Titanic előtt két alkalommal is hibázott a kormányzásban: nekiütközött egy cirkálónak, később pedig összetörte az irányítása alatt lévő hajó egyik propellerét. De nem tanult a hibáiból. Sőt, hiába értesítették, hogy veszélyes jégtömbök úszkálnak a vízen, ő mégis a sebesség növelését rendelte el a Titanicon. Sajnálatos módon, a rögeszméjéért ezúttal közel 1500 ember a saját életével fizetett…
