Szeretteink elvesztése az egyik legnehezebb dolog, amit átélhetünk, és egy szülő elvesztése különösen fájdalmas, mert nehéz elképzelni az életet nélküle. Karen Schlaegel pontosan ismeri ezt az érzést, hiszen nemrég veszítette el az édesanyját, és úgy döntött, megosztja a tapasztalatait másokkal is, hogy segítsen mindazoknak, akik ugyanezen mennek át.

Karen Schlaegel édesanyjánál először 2012-ben diagnosztizálták a rákot. Ekkor megműtötték, és 5 évig jól is volt, de sajnos 2017-ben a betegség kiújult, és több áttét is kialakult, többek között a tüdején is.

Schlaegel leírja, milyen érzés volt végignézni az édesanyja halálát, és azt mondja, ez először lassú folyamat volt, aztán annyira felgyorsult, hogy alig tudta tartani a lépést. Azt is elmondta, hogy édesanyjával való kapcsolata nem volt éppen felhőtlen, így ebben az időszakban valahogy meg is kellett békülnie mindezzel.

„Meg voltam róla győződve, hogy tennem, vagy mondanom kellene valamit, de egyáltalán nem tudtam olyanra gondolni, ami megkönnyítheti számára ezt az utolsó szakaszt. Az édesanyámmal való kapcsolatom mindig is bonyolult volt, így ez most egyben az utolsó lehetőségnek is tűnt, hogy békét kössek vele.” – mondja Karen Schlaegel.

Bármilyen fájdalmas is volt végignéznie édesanyja halálát, Schlaegel úgy döntött, mégis megosztja tapasztalatait, hiszen ezzel a veszteséggel mindenkinek szembe kell néznie.

1. Egyedül vagy

Nincs útmutató arról, hogy lehetne feldolgozni a szeretett személy elvesztését. Az emberek megpróbálnak tanácsokat adni a tapasztalataik alapján, de végül neked kell megtalálnod azt, ami neked magadnak megfelel. Ezt senki más nem teheti meg helyetted.

2. Nem vagy egyedül

Nehéz lehet segítséget kérni és elfogadni azt, de legyünk őszinték, valóban szükségünk van rá.

„Hajlamos vagyok mindig mindent kontrollálni az életemben, büszke vagyok a függetlenségemre, és mindig képes voltam egyedül megbirkózni a dolgokkal. De most hirtelen tehetetlennek éreztem magamat. Úgy éreztem, körülöttem mindenki más élete sínen van, én pedig csúnyán elbuktam.” – írja Schlaegel, és mindenkinek azt tanácsolja, fogadják el mások segítségét, mert az sokkal elviselhetőbbé teszi a folyamatot.

3. A sírás katartikus tud lenni

A legtöbb ember nem szeret mások előtt sírni. Schlaegel azonban azt tapasztalta, hogy a sírás a gyász folyamatának fontos része.

„Valaki azt mondta nekem, hogy fiziológiai szempontból képtelenség állandóan sírni. Azt hiszem, körülbelül olyan 20 perc után a sírás automatikusan abbamarad. Ez a gondolat megvigasztalt: a legrosszabb, ami történhet, hogy 20 percig egyfolytában sírok. Ez kezelhetőnek tűnt. Egyébként sem volt mit tennem, hogy megállítsam a könnyeket.”

Azt tanácsolja, hogy sírjuk csak ki magunkat bátran, mert így sok feszültségtől megszabadulhatunk.

4. Engedd meg magadnak, hogy érezz

Senki sem szereti megtapasztalni a negatív érzelmeket, de azok mégis léteznek, át kell élnünk őket, és nem szabad túl szigorúnak lennünk önmagunkhoz miattuk. A negatív érzelmek – a harag, a szomorúság, a csalódottság – teljesen normálisak, különösen akkor, amikor elveszítünk valakit, akit szerettünk.

„Ne ítélkezz az érzéseid felett. Hagyd, hogy átáradjanak rajtad. Ha küzdesz ellenük, csak még tovább kitartanak. Érezd át őket, és próbálj meg tanulni belőlük. Minden érzésünk taníthat nekünk valamit.”

5. Nem készülhetsz fel mindenre

Schlaegel már a diagnózistól kezdve megpróbált felkészülni mentálisan anyja halálára. De bármit is tett, mégsem tudott felkészülni arra, amit valóban érzett, amikor az bekövetkezett.

„A gyász számomra sokféle formát öltött. Nem számítottam egyikre sem, bár előzőleg több különböző forgatókönyvet elpróbáltam. Kiderült, hogy időpazarlás volt akár csak megpróbálni is, hogy felkészüljek rá. És ez a legtöbb dologra igaz az életben.”

Szerinte a legnagyobb tanulság, hogy aminek meg kell történnie, meg fog történni, érezni fogjuk mindazt, amit éreznünk kell, de a végén rendben leszünk, és ez a legfontosabb.

6. Élj a mának

Közhelynek hangzik, de nagyon sok igazság van benne. Senki sem tudja, hogy és mikor fog meghalni, ezért addig kell élveznünk az életet, amíg tehetjük.

„A halál sok szempontból más perspektívába helyezi a dolgokat. Érdemes haragot tartani, vagy stresszelni bizonyos dolgok miatt? Vajon tényleg ezzel akarom tölteni az időmet? Milyen érzés lesz visszatekinteni az életemre?”

Ha felteszed magadnak ezeket a kérdéseket, valóban jobbá teheted a mindennapi életedet, több békére és szórakozásra lelhetsz.

7. Légy hálás

Schlaegel egy hálanapló indítását javasolja. Minden nap végén meg kell próbálnod találni legalább egy-két jó dolgot, ami aznap történt veled. Ennek lényege, hogy megpróbálj a jóra összpontosítani, anélkül, hogy tagadnád a rosszat. Ez sokat segíthet abban, hogy ne vegyünk mindent természetesnek és magától értetődőnek.

8. A kitartás kulcsfontosságú

Valahányszor nehéz időket élsz át, megerősödsz, a következő nehézséget könnyebben átvészeled, és jóval ellenállóbb leszel.

„Az életben mindenből tanulhatsz valamit. Mindent egybevetve egy valamiben biztos lehetsz: jól leszel. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz fájdalom. De képes leszel kezelni azt.”

A gyásznak nincs helyes és helytelen módja, és legfőképpen nincs benne semmi szégyellnivaló. Egy szülő elvesztése rendkívül nehéz, és még sokáig nehéz lesz utána, de rendbe fogsz jönni. Légy türelmes és kedves önmagaddal.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.