Egy szülő számára a legfontosabb, hogy gyereke egészséges legyen, és ne érje őt semmi baj, és hogy a lehető legnagyobb lelki és fizikai biztonságot tudja megadni porontya számára. A szülői féltés, a védelmezés ösztönös, de egy idő után meg kell tanulni elengedni a gyermeket, mert hanem úgynevezett helikopter-szülőkké válunk, akik folyamatosan a csemetéjük körül köröznek, igyekeznek minden lépésüket kontroll alatt tartani.
A másik nevelési nézet szerint a gyerekeknek meg kell hagyni a szabadságukat, hogy tanuljanak a hibáikból, és legyen saját tapasztalatuk a dolgokról. Nem kell aggódni, mert a szabadjára hagyott gyerekből sok esetben tisztességes, felelősségteljes felnőtt válik, persze semmire sincs garancia, de azzal sokkal többet ártunk később nekik, ha a széltől is óvjuk, így 30 éves korában sem lesznek önállók.
Nézzünk 7 tanácsot, amely abban segít, hogy kiegyensúlyozott és boldog felnőttek váljanak a gyerekeinkből:
1. Ne csináljuk meg azokat a dolgokat a gyerek helyett, ami az ő feladata, amit ő is el tud végezni. Természetesen egyszerűbb és gyorsabb, ha segítünk, vagy megoldjuk helyette a házi feladatait, de hosszabb távon ezzel sok kárt okozhatunk neki, hiszen ha felnő, ő kell elvégezze a munkáját, nem mi.
2. Nem kell mindenért aggódni. A szülők hajlamosak folyamatosan a félelmeikről beszélni, ez a leggyakoribb téma a felnőttek körében. Szülőnek lenni azt is jelenti, hogy elfogadjuk azt, hogy nem vagyunk mindenhatók, nem tudunk mindent megtenni azért, hogy a gyerekünk sikeres legyen, vannak dolgok, amelyek igenis rajtuk múlnak. Inkább erősítsük az önbizalmukat, a hitüket, hogy amire vágynak, azt képesek legyenek megvalósítani.
3. Ha folyamatosan minden problémát, feladatot megoldunk a gyerekünk helyett, annak az egyik következménye az lehet, hogy nem fog tudni felhőtlenül játszani más gyerekekkel, kevésbé lesz kezdeményező, nem fog kijárni a szabadba, nem lesz igénye a függetlenségre. Felnőttkorában pedig hajlamos lesz a nyugtalanságra, zavarodottságra, depresszióra.
4. Ne döntsük a gyerek nélkül. Egy tanulmány szerint az egoista szülők gyereke később sokkal elégedetlenebb lesz az életével, szomorúság kerítheti hatalmában, és a kapcsolatai, házasságai is gyakrabban futhatnak zátonyra. Ne a mi szempontunk legyen a fontos, hanem a gyereké.
5. Készítsünk egy listát gyerekünk pozitív tulajdonságairól, képességeiről. Jutalmazzuk csillaggal, ha valami jó cselekedetet hajtott végre, külön érdemes pontozni az önálló munkavégzést is. Ez büszkeséggel tölti el a gyereket.
6. Tanuljunk meg tengeralattjáró-szülőkké válni. Ez türelmet feltételez, ami azt jelenti, hogy ugyan a gyerek közelében vagyunk és segítünk, ha netán bajba kerülne, de ha nem áll fenn semmilyen nagyobb probléma, akkor hagyni kell, hogy ő intézze a dolgait.
7. Számoljunk el 10-ig, mielőtt cselekednénk. Ha nincs vészhelyzet, nem kell elsietni a dolgokat, inkább érjük el azt, hogy a gyerek magától oldja meg a gondjait. Ha nem megy, akkor segíthetünk neki, de a lényeg, hogy önálló problémamegoldásra, gondolkodásra neveljük.
