Elfogyott a felvágott, a tej, a tojás? – gyorsan összekapjuk magunkat, lesétálunk a legközelebbi üzletbe, fogjuk a kosarat és megvásároljuk ezeket az alapélelmiszereket. Abba nem is gondolunk bele, hogy a szépen becsomagolt tej, tojás, vagy húskészítmény mögött milyen feldolgozóipar áll. A gyártók biztosan nem szeretnék azt, ha betekintést nyernénk egy tyúk-, vagy tehén farmra. Vajon miért?
Sok helyen elfogadhatatlan, ahogyan bánnak ezekkel az állatokkal, hiszen a brutalitás mindennapos. A fogyasztók többségének egy életre elmenne a kedve a húsfogyasztástól, ha meglátná, hogy mi történik az élelmiszerek előállításakor, hogy milyen kínokat élhetnek át ezek az állatok, csak azért, hogy legyen, amit a tányérra tenni.
1. Libapástétom
Több alkalommal is szó volt már a médiában, hogy milyen kegyetlenségek közepette tömik a libákat. Egy csövön keresztül gabonát nyomnak le a nyakukon, hogy a májuk tízszeresére hízzon. Zsúfolt helyen tartják őket, a stressz miatt sok szárnyas a tollait is kitépi, megtámadják egymást, szinte alig állnak a lábaikon, mert annyira felhizlalják őket. Sok állat a saját hányásától fullad meg, mert annyira teletömik, a magvak a tüdejükbe is bejutnak.
2. Disznósonka
A sertéstenyésztés is hagy némi kívánni valót maga után, hiszen az istállókban nem puha szalma között nőnek fel a kismalacok, hanem szűk, cementezett fémrácsokkal elkerített különítményekben. A kicsiket mindössze egy hónapig hagyják szopni, ezután elválasztják anyjuktól. A kanokat érzéstelenítés nélkül kiherélik, megcsonkítják a füleiket és mesterséges növekedési hormonokat adnak be, hogy minél hamarabb elérjék a kívánt testsúlyt, hogy majd levághassák.
3. Marhahús
Sok kis borjat már zsenge korában levágnak, mert sok ínyenc csak ezt a féle marhahúst hajlandó megenni. Ezeket a szerencsétlen jószágokat 3 és 18 hónapos korukig tartják szűk ketrecekben, tejpótló szert adnak, hogy meghízzanak és utána levághassák. Naponta egy kilót gyarapodnak, a tápszerbe kevés vasat tesznek, hogy az állatok vérszegények legyenek, amely azért jó, mert így a húsuk fehérebb lesz, amit jobban megvesznek majd a fogyasztók.
4. A tej ipari előállítása
A borjakat már születésüktől számítva, egy nap elteltével elválasztják anyjuktól, hogy az ne a kicsinyének adja a tejet, hanem a feldolgozó üzemnek. A fejőstehenek egész életüket beszorított, szűk különítményekben töltik, huzatos istállókban. Egy tehén átlagosan 20 évig él, ebből 8–9 év, amikor tejet ad. A nagyipari tejtermelésben „dolgozó” tehenek a stressz, a kényelmetlen körülmények miatt már 4–5 éves korukra kifáradnak, nem képesek kellő mennyiségű tejet adni, így a vágóhídra kerülnek, ha túlélik a tőgyüket megtámadó rákot.
5. Tojásgyártás
A tojótyúkok is egész életüket szűk ketrecekben élik le, sokszor 11 társukkal együtt, óriási zsúfoltságban. Sok szárnyas a bezártságtól teljesen megkopasztja magát, mivel nem éri a napfény sem, ezért sokuknál csontritkulás alakul ki, így gyakran törött lábbal ülnek a ketreceikben. A keltetésnél csak a kis tyúkokat tartják meg, a kakas csibéket egyszerűen élve ledarálják, mert nincs hasznuk. A tyúkok átlagosan 10 évet élnek, de a farmon élőket annyira kihasználják, hogy már 2 év után nem tudnak megfelelő mennyiségű tojást tojni, így ezután megölik őket.
Mit lehet tenni?
Nyílván, aki nem tud lemondani a húsról, az úgyis beszerzi ezen élelmiszereket, de sokkal helyesebb döntés, ha a háztáji gazdaságokból vásárolja meg, mert itt azért sokkal jobb és egészségesebb körülmények között élnek az állatok. Ameddig az üzletekből vesszük meg ezeket a készítményeket, mindvégig ezt a kegyetlen, gyilkoló ipart támogatjuk. A legjobb megoldás az lenne, ha mindenki áttérne a vegetáriánus étrendre.
Forrás: PETA
