A világon egyre többen küzdenek burnout-, vagyis kiégési szindrómával, azzal a betegséggel amely sajnos nem csak a munkahelyi-, hanem a családi életre is súlyosan rátelepszik. Mivel nem egy fizikai betegség, sokan azt sem tudják, hogy mi ez a kór, amely miatt élni sincs kedvünk, és depressziós tünetek gyötrik.
A kiégési szindróma nem vicc, tenni kell ellene már az első jelek észlelésekor. Ha kimerültséget, fáradtságot, túlterheltséget, rossz közérzetet, gyengeséget, munka-, és életundort érzékelünk nap, mint nap, forduljunk szakemberhez.
Christina Maslach, a Kaliforniai Egyetem professzora a témában végzett kutatások alapján összegezte, hogy a kiégés olyan tünetegyüttesként jellemezhető, amely a következőből tevődik össze:
1. érzelmi kimerülés,
2. deperszonalizáció, elszemélytelenedés,
3. csökkent teljesítmény.
5 mítosz a kiégés szindrómával kapcsolatban:
1. Csak azokat érinti, akik a szociális szakterületeken tevékenykednek, mint például egészségügy vagy oktatás
Ma már minden munkakörben, de akár otthon, a családban is megfigyelhető a kiégés jelensége, bárhol felütheti a fejét, ahol magas a stresszfaktor. Természetesen a szociális szakterületeken dolgozó emberek nagyobb kockázatnak vannak kitéve, de nem kizáró jellegűek ezek a foglalkozások. Az egyensúlyhiány akkor keletkezik, ha a személy túl sok felelősséggel járó munkát kell végezzen, és nem tud megbirkózni vele. A nagy megterhelés, a szoros határidők, az új szakmai szerepvállalás, a túlzott nyomás mind hozzájárulnak a kiégési szindróma kialakulásához.
2. Csak fiataloknál fordul elő a kiégési szindróma
A kiégési szindróma nem azokra jellemző, akik most kezdték el a karrierjüket, hanem akik már egy ideje tapossák a mókuskereket. Ez egy állandó stresszforrás a problémás helyzetek nem megfelelő kezelésének felhalmozódásából, a túlterheltségből születik. Következménye általában a munkahelyváltás, vagy a korai nyugdíjazás kérelmezése. A karrier bármelyik fázisában bekövetkezhet.
3. A kiégés szindrómával küzdő emberek negatív beállítottságúak, állandóan panaszkodnak
Bizonyos jellemvonások és tulajdonságok nagyon kis mértékben járulnak hozzá a kiégési szindróma kialakulásához. Sokkal nagyobb szerepe van egy rossz főnöknek, vagy akár egy toxikus munkatársnak a kiégés szindróma kialakulásában, mint pl. a panaszkodásra való hajlamnak.
4. Kevés ember küzd kiégés szindrómával
Mivel ez egy láthatatlan kór, kezdetben múló hisztiként, vagy tartós rosszkedvként szokták emlegetni az emberek. Azonban olyan súllyal hatalmasodhat el hirtelen, hogy később igen nehéz tőle megszabadulni. A problémával márpedig foglalkozni kell! Hollandiában és Svédországban az orvosi jelentések részét képezi a kiégési szindróma, sőt még betegszabadság is jár érte.
5. Inkább a nőket, mint a férfiakat érinti
Ez nem jelenthető ki így egyértelműen, viszont a tanulmányok alapján tényleg inkább a nők oldalára billen a mérleg. Ez azzal magyarázható, hogy a nők hajlamosabbak arra, hogy kifejezzék az érzelmeiket, ők inkább foglalkoznak a lelki problémáikkal.
