Létezik 5 dolog, amelynek hatására az időnket nehezebben tudjuk beosztani. Az idő is ugyanolyan fontos része az életünknek, mint minden más. Ezzel is meg kell tanulnunk bánni, fel kell tudnunk ismerni, hogy mikor szakítsunk időt magunkra, mikor tudjuk, hogy vissza kell vennünk a tempóból, mert különben az egészségünk láthatja kárát.
Lássuk ezt az 5 időrontó tényezőt!
1. Ne essünk az idő csapdájába
Amióta tudatosult bennünk az idő fogalma, attól a perctől kezdve az ezzel járó csapdák is fel lettek állítva. Egy váratlan telefon, egy rosszkor kopogó szomszéd, vagy az anyós meglepetésszerű betoppanása az egész napunkat a feje tetejére állíthatja. Ezek valóban kivédhetetlen történések, amit nem tudunk elkerülni, de viszont megpróbálhatunk alkalmazkodni, hiszen ha lerendeztük a dolgokat, 1–2 órát foglalkozzunk magunkkal: menjünk ki a szabadba, vagy vonuljunk be a szobánkba, mert pihennünk kell, így nyilvánítva ki azt, hogy ez a mi életünk, amely felett csak és kizárólag mi rendelkezünk.
2. Lustálkodás
Sok ember csak a határidő közeledtekor kezd neki dolgozni, de akkor éjt nappallá téve gürcöl, hajt, aminek könnyen kudarc lehet a vége, hiszen a nagy kapkodásban megnő a hibázás esélye. Ezért a lustálkodás, halasztgatás nem jó időbeosztási technika. Fő a mértékletesség, a következetesség, dolgozzunk rendszeresen, és pihenjünk is rendszeresen, és akkor nem lesz baj.
3. Perfekcionizmus
Akik mindig a tökéletességre törekednek, azok gyakran megfeledkeznek az időről, netán a határidőkről, ezért nem is tudják betartani azokat, vagy folyamatosan halasztást kérnek, mondván még nem tökéletes az alkotásuk, a prezentációjuk, stb. Ez azért gond, mert olyan, hogy tökéletes nincs, hiszen minden tovább fejleszthető, tovább képezhető. Sokszor az elég jó a legjobb tud lenni.
4. A felelősség nem vállalása
Amennyiben nem vállaljuk a felelősséget döntéseinkért, könnyen kicsúszhat a kezünk közül az idő. Előre le kell szögezni, hogy mivel mennyi időt szeretnénk tölteni, és azért felelősséget kell vállalni. Igen, ennyire egyszerű.
5. Ne hallgassunk a szívünkre
Ha nem szeretnénk elkésni, ha nem szeretnénk túllépni a rendelkezésünkre álló időkeretet, ésszerűnek kell lennünk, és folyamatosan tartanunk kell magunkat a tervhez, mert különben bajok lesznek. Ne felejtsük el azt, hogy hogy repül az idő, amikor jól érezzük magunkat, a szívünkhöz közel álló tevékenységet folytatunk.
