40 éves korom után abbahagytam a magassarkú viselését… és 6 másik szokás, amivel felhagytam!

Egy bizonyos életkor után elkezdjük egy kicsit másképp szemlélni a világot, és a saját életünket is. A pozitív változás érdekében pedig be- vagy kiiktatunk pár, általunk vélt nagyon fontos dolgot.

35 éves koromig egy olyan nő voltam, aki tele volt előítéletekkel, önbizalomhiánnyal, szorongással. Egyetlen percig sem hittem abban, hogy nekem valami sikerülni fog az életben, ha voltak is céljaim, elérhetetlennek tartottam őket. Egy bizonyos életkor után kezdjük kapisgálni azt, hogy mire is van szükségünk nekünk a boldogsághoz, mi dolgunk a világban, és élni kezdjük a saját életünk. A legjobb esetben ez a forgatókönyv, amikor az ember ráérez az élete ízére, és szeretni kezdi magát olyannak, amilyen.

40 éves koromban jöttem rá, hogy az életem csodálatos pont úgy, ahogy van, értékelni kezdtem minden pillanatot, és kiiktattam néhány eddigi negatív szokást és dolgot.

Íme, ezek közül pár dolog!

1. Lemondtam a magassarkú cipőről

A magassarkú cipő segítségével karcsúbb és hosszabb lábaid lehetnek, de ha egy nő aktív életet él, odafigyel arra, hogy az autó helyet gyalog járjon munkába, és lépcsőt használjon a lift helyett, akkor bizony nem túl kényelmes viselet számára a magassarkú. Inkább az egészséget választottam, mint a szépséget.

2. Kezdtem másképp gondolni a saját testemre

Elfelejtettem azt az örökös téveszmét, hogy a testünk felett a férfiak uralkodnak, ők mondják meg, hogy milyen az ideális nő, és az ágyban is ők parancsolnak. Átvettem a testemről alkotott gondolatok felett az irányítást, és megszerettem magam olyannak, amilyen vagyok a ráncaimmal és narancsbőrömmel együtt.

3. Abbahagytam az önmarcangolást

Többé nem hibáztattam magam, ha az aznapra betervezett feladatok közül nem sikerült mindennel végeznem estig. Felfogtam, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy jól teljesítsek, de nem lehet ájulásig dolgozni. Megköszöntem magamnak az aznapi teljesítményt, gondolatban szeretettel átöleltem magam, és megjutalmaztam egy kis pihenéssel. Megtanultam bizonyos esetekben nemet mondani, és előnyben részesíteni másokkal szemben saját magamat is néha.

4. Nem hoztam elhamarkodott ítéletet senkiről és semmiről

Rájöttem, hogy nem az én dolgom ítélkezni mások élete felett. Mindenkinek kell adni egy második esélyt, mielőtt pálcát törnénk felette, el kell fogadni, hogy mindenki másképp látja a dolgokat.

5. Nem szégyelltem szólni, ha valaki elfelejtette megadni a tartozását

Ha valaki kölcsönkért, és a megbeszélt határidőn túl sem volt hajlandó visszaadni az összeget, akkor egyszerűen elé álltam, és higgadtam közöltem vele, hogy itt az ideje, hogy visszafizesse a tartozását. Valamiben megállapodtunk, ha pedig a másik fél álláspontja változott valami miatt, akkor erről nekem is tudnom kellett.

6. Nem érdekelt többé, ha valaki azt mondta: ehhez már túl öreg vagy

Rájöttem, hogy az életkor csak egy szám, a fiatalság pedig abban rejlik, hogy hogyan állunk hozzá ehhez a számhoz. Az életre nincsenek bevált és kötelező receptek, mindannyian különböző feladattal születtünk a Földre. Senki nem szabhatja meg, hogy mit, milyen életkorban kell megtenni. Van aki 20 évesen mondja ki a boldogító igent, van, aki 60 évesen.

7. Leszoktam arról, hogy azért ne kezdjek bele új dolgokba, mert féltem, hogy hibázni fogok

Amikor rájössz, hogy nem tartozol senkinek magyarázattal, hogy mit miért teszel, akkor az élet számtalan lehetőséget tartogat számodra. Ezután már bármit ki fogsz próbálni, ami érdekel. Amint kilépsz a komfortzónádból, és tágítani próbálod a látóköröd, a világ sokkal tágasabb lesz, és megsokszorozódnak a lehetőségek.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.




Top