Az élet számtalanszor gördít elénk akadályokat, sokszor olyanokat, melyek teljesen felrúgják a terveinket és átírják a jövőnket. De történnek csodák – nevezhetjük vasakaratnak vagy isteni gondviselésnek, a lényeg úgyis az, hogy bízni kell, és sosem szabad feladni.
Egy Miamiból származó vőlegény élete legnagyobb drámáját élte át, amikor 2020 decemberében egy hajóúton szörnyű baleset érte. Sérült a gerince, pontosabban eltörött a C5-ös és C6-os nyakcsigolyája, aminek következtében mellkastól lefelé teljesen lebénult.
Az esküvője előtt álló férfi esélyei a felépülésre minimálisak voltak: az orvosok mindössze három százalékot adtak arra, hogy valaha is járni fog. Juan Hernandez azonban elhatározta, dacolni fog a diagnózissal, és a saját lábán fogja oltárhoz vezetni leendő feleségét.
A férfinak, ahogy ő maga is fogalmazott, „a nulláról kellett kezdenie” mindent. Már az maga volt a csoda, hogy magához tért a kómából, melybe rögtön a balesete után az orvosok helyezték, és hogy önállóan tudott beszélni és lélegezni.
Juan azonban nem elégedett meg ennyivel. Kitűzte célul, hogy menyasszonyát, Valeriát, akivel 19 éves koruk óta együtt vannak, a saját lábán kíséri az oltárhoz.
Hogy valóra váltsa az álmát, Juan napi 4 órányi intenzív fizikoterápiát végzett, majd hazament, és esténként további erőnléti munkát végzett az apjával.
Kitartásának köszönhetően egyre erősebbé vált, és sikerült visszanyernie önállóságának egy részét: megtette első lépéseit egyedül, és a mozgást, az étkezést, a fogmosást is könnyebben kezelte.
2023 januárjában a 28 esztendős férfi készen állt arra, hogy beváltsa a magának tett ígéretét: oltárhoz kísérje a szerelmét. Valeria és Juan kéz a kézben, kerekesszék és járókeret nélkül, a család és a barátok szeme láttára sétált be a templomba.
A látványuktól a vendégsereg könnyekig hatódott. Az eseményről Juan orvosai sem hiányozhattak, akik a saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy a diagnózis semmiség ahhoz képest, amire az emberi elme és az eltökéltség képes.
Valeria később így nyilatkozott az esküvője napjáról és a férje teljesítményéről: „szürreális érzés volt; egy álom vált valóra. Ő a legnagyobb áldásom, és ez a pillanat vele felbecsülhetetlen volt. Minden kemény munkája és elszántsága kifizetődött – olyan érzés volt, amiért ott kellett lenned, hogy átéld. Az, hogy a templomban mindenki – az intenzív osztály orvosától kezdve a családunkig és a barátainkig, akik a kezdetektől fogva ott voltak – tanúja volt ennek a két lábon járó csodának, szürreális érzés volt.”
„Olyan volt, mintha a Super Bowl-on léptem volna fel – mert ez volt életem legjobb előadása a baleset után. Az igazi történet itt az, hogy Val nem hagyott cserben, és bebizonyította, miért akartam őt feleségül venni, és miért akarok vele lenni örökké. Ő tényleg olyan szintű szeretetet mutatott nekem, amilyet még soha nem láttam” – fűzte hozzá Juan.
