Az életnek megvannak a maga szabályai!
Minden, ami velünk történik egy adott időben, annak valószínűleg úgy kell történnie. Azért aztán egy bizonyos kor elérése után, már megszűnünk a „túl korán”, illetve a „túl késő van már ehhez” klisék szerint élni. Megértjük, hogy az eddigi „mit szólnak mások” komplexus, melyet gyerekkorunk óta hordozunk magunkban, egyszerűen fölösleges.
Hiszen sokszor kaptunk környezetünktől olyan tanácsot, mely egyáltalán nem szolgálta a mi érdekeinket, de mégis ezek szerint éltünk. Így aztán nem csoda, ha bizonyos idő elteltével tele lettünk érzelmi blokkokkal. Felépítettünk magunk köré egy képzeletbeli világot, és valahányszor nehézségekkel álltunk szemben, ide menekültünk előlük. Szüleink gondjait is a magunkénak tekintettük és eljutottunk oda, hogy egy adott ponton nem értettük, kik is vagyunk valójában és mit szeretnénk az élettől!
Mára már megszűntem ekképpen gondolkodni és cselekedni!
Nem hibáztatok mást a velem történtek miatt, és felvállalom a tetteimet és azok következményeit. Ha hibázok, igyekszem bocsánatot kérni, de megszűnök bárkinek is a bábujaként viselkedni.
Nem hordok minden egyes alkalommal magas sarkú cipőt. Az igazi kényelmet nem váltom fel a látszólagossal senki kedviért.
Megszűntem folyton várakozni! Nem vonok le elhamarkodott következtetéseket, és igyekszem elfogadni az embereket olyanoknak, amilyenek. Hiszen mindenki megérdemel egy második esélyt!
Megbékéltem saját külsőmmel, és elfogadtam önmagamat, tisztában vagyok azzal, hogy a testem közel sem tökéletes. Tele vagyok ráncokkal és narancsbőrrel, de én így szeretem magam!
Nem élek a régi sémák szerint! Van, aki 19, míg más 40 évesen végez el egy egyetemet. Van, aki 20 évesen, míg más 60 évesen házasodik. Ezt mindenki saját maga dönti el, melyet tiszteletben tartok!
Nem hasonlítom magam össze többet az embereket bizonyos kritériumok alapján! Addig, amíg valaki tisztességes és munkáját is ennek szellemében végzi, nem számít, hogy milyen nemzetiségű, milyen vallású, vagy éppen mi a foglalkozása.
Nem félek már a kísérletezgetésektől! És attól sem, hogy netán tévedek! Megértettem, hogy senki nem tartozik nekem semmivel, és az óta az élet számos meglepetést tartogatott számomra.
Megszűntem bárkit és bármit befogadni a saját életembe! Kész vagyok új barátságokat kötni, de nem szeretem, amikor valaki visszaél a bizalmammal. Ha azt érzem, hogy egy kapcsolat kifulladt, gondolkodás nélkül kilépek belőle.
Igyekszem mindig nyíltan viselkedni a beszélgetések során. Felelősséget ajánlok fel és azt is várok el cserébe másoktól is.
Beismerem, hogy igenis, fontos az életemben a pénz! Nélküle sok dolgot nem lennék képes megvalósítani. De én döntöm el, mennyit szeretnék keresni és azt is, hogy mire költöm el!
Nem tudom, hogy képes leszek-e megszabadulni a többi előítéleteimtől is. DE legalább megpróbálkozom vele! TE is igyekezz váratlan és meglepetésszerű dolgokat tenni, és meglátod, egészen másképp látod majd a világot, és a közepén egy más emberré válsz, aki képes lesz minden apró pillanatnak örülni!