Egy embernek át kellett vágnia egy sűrű és veszélyes erdőn. Ahogy haladt előre egyszer zajra lett figyelmes és hirtelen eléje ugrott egy nagytermetű félelmetes tigris.
Az ember lélekszakadva próbált menekülni, de alig pár száz méter után egy szakadék szélére ért. Kétségbeesetten mászott lefele a sziklafalon hogy megmeneküljön. Szinte lezuhant, azonban sikerült elkapnia egy vékony indát, amely épphogy megtartotta.
Azonban ismét zajra lett figyelmes, és ahogy felnézett, látta, hogy az indát elkezdte rágni két kisegér. A férfi ledermedt a félelemtől, gondolta, hogy ütött az utolsó órája, hiszen odafönt a tigris, alatta a tátongó szakadék és az indát, amin élete függ, az egerek rágcsálják.
Azon gondolkodott most mitévő legyen. Ahogy körbenézett megpillantott egy piros bogyót alig karnyújtásnyira. Oda is nyúlt, leszakította és amint a szájába dobta arra gondolt: “Ha már meg kell halnom, legalább utoljára, valami édes ízt érezzek a számba”.
Amikor a bogyót ízlelte és rágcsálta felnézett. A tigris eltűnt, mert távolban puskák zaja hallatszott, az egerek elosontak, mert a szakadék felett egy ölyv körözött. Ennek láttán az ember elmosolyodott, de már többre nem volt képes, hiszen a bogyó mérge lebénította izmait és a mélységbe zuhant…
