Úgy gondolod jó társalgó vagy? Egyáltalán mi tesz valaki képessé arra, hogy az emberek szívesen beszélgessenek vele, akár hosszabb időn keresztül is?
Rengeteg kontextusban értendő, hogy hasznos, ha valaki jól tud társalogni. Akár üzleti, akár társasági, akár udvarlási kontextusba helyezzük a szituációt, aki remekül kommunikál, az előnnyel indul. Úgy gondolom, hogy minden emberre ráférne egy alapos kommunikációs és retorikai képzés, ugyanis az utóbbi 2-3 évemet végigpörgetve azt mondhatom, hogy az ismerősi köröm fele se tud szabatosan, szórakoztatóan társalogni, kommunikálni.
Nincs építő jellegű beszélgetés, nincsenek megoldások, őszinte érdeklődés. Ezek helyét átvette a pletykaéhség, a mindennapi locsogás, a színlelt érdeklődés, és leginkább a felszínes, értéket nem teremtő beszélgetés. Ez zavaró.
Nem vagyok kommunikációs zseni, se szakember, de íme néhány tanács, praktika, amelyek elsajátításával nyugton jó társalgónak mondhatod majd magad:
- Légy hiteles, ha érdeklődsz. Kicsoda ő? Mi jár a fejében? Mit szeretne csinálni? Mi motiválja őt az életben? Ezek azok a kérdések, melyeknek folyamatosan cikázniuk kell a fejünkben, ha valakivel csevegünk. Amennyiben pedig nem érdekel az illető, a motivációja, a mondanivalója, úgy illedelmesen szálljunk ki a társalgásból. A megjátszás egy esetben sem megoldás, és az élet rövid ahhoz, hogy unalmas beszélgetésekkel töltsük az időt.
- Összpontosíts a pozitív dolgokra. Keress pozitív értékű témákat. A múltbéli sérelmek helyett kezdeményezz beszélgetést a jövőbeli célokról, tervekről. Az is rendben van, ha negatív töltetű témát kezdtek boncolgatni, de ezekkel mindig csak óvatosan!
- Vita, és nem veszekedés. Egy beszélgetés remek táptalaj arra, hogy a különböző nézeteket, véleményeket megbeszéljétek. Semmi esetre sem egy csatatér, ahol mindenki hangosan, erőszakosan hangoztatja azt, amit gondol. Légy kész a véleménycserére, a saját véleményed megváltoztatására, arra, hogy a másik képes meggyőzni. Ne hidd azt, hogy a makacs ragaszkodás és rendíthetetlenség egy érték, mert nem az. Teher, és sosem válik a hasznodra.
- Tiszteld a másikat: nincs negatív kritika, ítélkezés. Tiszteld a másik fél nézőpontját, véleményét. Tiszteld a másik intim zónáját, a döntését – semmi esetre se kritizáld, bunkózd-hülyézd le hidegvérrel (ha szeretnél a jövőben is beszélgetni vele). Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy saját maga lehessen, ahogy neked is.
- Segítsd a másikat. Amikor lehetőséged van rá, segíts neki, hogy a megfelelő nézőponthoz jusson. Ha szükséges, és persze megbízol benne, adj kölcsön számára. Értékeld, és hívd fel a figyelmét rá, ha valamiben kimagaslóan jó. Ne sajnáld a dicséretet, az őszinte értékelést, a segítséget.
- Fogadd el a másik gyengeségeit, hibáit, amikor közös alapot akartok építeni (pl. komaság, barátság, haveri viszony). Mindenki különbözik mindenkitől, ezért rendkívül bonyolult az emberekkel dolgozni (és beszélgetni). A különbségek miatt vagyunk hasonlóak, és egyben egyediek is. Minden beszélgetésnél mérlegelni kell a különbségeket, hogy ne erőltessünk olyasmit, ami a másiktól túl messze áll. Hiába fújod a magadét egy felsőkategóriás telefonról, ha a másikat soha nem érdekelte a tech kütyük világa, és nem is fogja. Érted már? Értelmes, értékelhető információt közölj – számára.
- Légy őszinte önmagadhoz. Önmagad vagy a legjobb társaság, és a legnagyobb érték. Öleld át magad és hagyd, hogy kibontakozz. Ne rejtőzz álarc mögé, ne végy át véleményt, ne alakulj a tömeg kedvéért. Ne szégyeld, ha valamit nem ismersz, és per pillanat nem tudsz véleményt mondani. Légy őszinte, és mondd el, hogy te ebben nem vagy járatos, de nagyon is érdekel a téma. Az emberek imádják, ha olyasmit magyarázhatnak, amit a másik nem ért pillanatnyilag.
- Fifty-fifty megosztás. Egy harmonikus beszélgetésben a két fél mindig arányos időt beszélhet, egyik sem nyomja el a másikat dagályos mondanivalójával. Beszélhetünk esetleg 60-40-es arányról is, témától és helyzettől függően, az is arányosnak tekinthető, ha felvilágosításról, vagy hasonlóról van szó. Az 50-50 elve ugyanakkor nem csak ezért hasznos. Adódik, hogy olyan emberrel hoz össze a sors, akinek nem tartozik szorosan a személyiségéhez, hogy kérdéseket tegyen fel. Az ilyen ember egyszerűen témától függően bontakozik ki, és aszerint ítélkezik, ahogyan te megvillantottad önmagad adott idő alatt. Ha kérdéseket tenne fel, könnyebb dolgunk lenne, de ez nem mindig fordul elő, így az 50-50, 60-40 elvét ennek tükrében alkalmazzuk.
- Céltudatos kérdések. Az egyik kedvenc magyar punk-rock bandámtól idéznék: “Ha felteszel egy hülye kérdést, hülye választ fogsz kapni rá”, így számoljunk. A kérdések mindig válaszokat vonnak maguk után, és a kérdés minősége adja meg a válasz minőségét – többnyire. Tegyünk fel beszédes, megragadható kérdéseket: Mi irányít téged az életben?, Mik a céljaid a következő évre?, Mi inspirált, hogy (ebben és ebben) változtass? Arra viszont készüljünk fel, hogy nem minden ember szeret ilyen távlati, mélységes kérdésekre válaszolni kapásból, így kezdjük inkább triviális, hétköznapi kérdésekkel, majd ha látjuk, hogy játékban van a másik fél, lépésről lépésre mélyíthetjük a témákat, de semmi esetre se kezdjük a közepén! Nem aranyszabály, hogy ilyen kérdéseket kell feltenni, mert legtöbb esetben kudarc a vége. A titok a fokozatosságban rejlik.
- Adj és kapj. Mindent összevetve az emberek a legtöbb beszélgetésnél elfelejtik a legfontosabbat: adni, nyújtani kell valamit. Egy beszélgetés nem attól lesz jó csupán, amit az első 9 pontban felsoroltam, nem. Ez a pont a legfontosabb pont. Túlzás nélkül a veled való beszélgetés legyen megnyugtató, szórakoztató, lényegre törő, intellektüel, szabad, rugalmas és sziporkázó, vagyis summa summarum nyújts valamit a partnered számára!
Mit gondoltok, mit kéne még hozzátenni a listához annak érdekében, hogy egy jó beszélgetés összetevőit megkapjuk?
