Kris Scharoun-DeForge és néhai férje, Paul DeForge 1993-ban házasodtak össze, és 25 évig éltek házasságban, a férfi 2019-ben bekövetkezett haláláig. Mivel mindketten Down-szindrómával születtek, nem volt könnyű az útjuk, és sokan kételkedtek a házasságukban, de megmutatták a világnak, hogy a szerelem valóban legyőzhet minden akadályt.
A házaspár a New York állambeli Syracuse-ban élt egy fogyatékkal élők számára fenntartott lakóparkban, és ugyanolyan egyszerű elfoglaltságokban lelték örömüket, mint bármelyik másik házaspár – közösen főztek, bowlingozni és táncolni jártak, és egyszerűen csak élvezték az együtt töltött időt.
A pár 2018. augusztus 13-án ünnepelte 25. házassági évfordulóját, és ezzel a mérföldkővel a világ leghosszabb ideje tartó Down-szindrómás házassága címet is kiérdemelték, a kapcsolatuk pedig az évek során a remény szimbólumává vált.
Kris és Paul mindketten dolgoztak egy-egy fogyatékkal élők számára létesített szervezetben, és teljesen függetlenek voltak.
Kris Scharoun nővére, Susan azt mondta, örült, hogy sokan példaképként tekintettek a párra, és azt is elmondta, hogy Kris és Paul nagyszerűek voltak együtt, mindig támogatták és nagyon szerették egymást.
Amikor a pár először találkozott, azonnal egymásba szerettek, és Kris elárulta, hogy Paul szemébe nézve a jövőjét látta. Susan később a Today-nek elmondta, hogy a házasságuk „példakép volt a feltétel nélküli pozitív megbecsülésről egy kapcsolatban” és úgy érezte, hogy a köztük lévő kötelék feltétel nélküli szeretet volt.
25. házassági évfordulójuk alkalmából Kris és Paul megerősítették a fogadalmukat, de a pillanat keserédes volt, mivel Paul, aki ekkor már demenciában szenvedett, kénytelen volt beköltözni egy terápiás központba, ahol gondját viselhették, és kevesebb mint egy évvel az ezüstlakodalmuk után, 56 éves korában elhunyt a demencia szövődményeinek következtében.
Susan azt mondta, nagyon nehéz volt közölnie a hírt a húgával, miszerint Paul többé nem térhet haza, és időbe telt, mire Kris alkalmazkodni tudott az élethez a férje nélkül.
„El kellett mondanunk neki, hogy nem fog visszajönni, és ez nagyon nehéz volt neki” – magyarázta Susan, de ugyanakkor azt is hozzátette, hogy az utolsó évben a párnak szerencsére sok örömteli pillanatban lehetett része, és Kris jelenléte nagyon megnyugtató volt Paul számára.
Amikor Paul halála után Kris visszatért a munkájához, és újra érdeklődni kezdett a hobbijai iránt, Susan úgy érezte, elindult a gyógyulás felé vezető úton.
„Még sok időbe telik, amíg teljesen meggyógyul, de lassan halad előre” – mondta.
