Victor Lustig a világ egyik leghíresebb szélhámosa, aki „pályafutása” során többek között kétszer is eladta az Eiffel-tornyot, és a híres Al Capone kegyeit is elnyerte.
Az Osztrák–Magyar Monarchiában, a mai Csehország területén született 1860-ban, de korán elhagyta otthonát, és nyugat felé vette az irányt.
Sármos és intelligens férfi volt, aki 5 nyelven beszélt: csehül, németül, angolul, franciául és olaszul. Párizsban a Sorbonne Egyetemen tanult, de hamar rájött, hogy a tisztességes élet nem neki való. Szerencsejátékokra, például pókerre, bridzsre kezdett fogadni.
Az első átverések
Tanulmányai befejezése után egy Párizs és New York között ingázó luxus óceánjárón vitte véghez első nagyobb átverését. Olyan gépeket adott el hiszékeny áldozatainak, melyekről azt állította, hogy képes 6 óránként egy 100 dollárost kinyomtatni. Ez volt az úgynevezett „Rumanian money box”.
Lustignak sikerült eladni a készüléket 30 ezer dollárért. A gép a következő tizenkét órában még két 100 dolláros bankót „termelt”, majd miután elfogytak az előre bekészített százdollárosok, csupán üres papírokat adott ki, de mire az ügyfelek észrevették a csalást, Lustig már messze járt.
Így adta el az Eiffel-tornyot
Lustig később visszatért Franciaországba, ahol tervet kovácsolt a híres Eiffel-torony eladására. 1925 májusában egy párizsi újság rövid cikket tett közzé az Eiffel-torony siralmas állapotáról. A torony, felállítása után 36 évvel, sürgősen javításra szorult. A cikk szerzője azt a véleményt fogalmazta meg, hogy a francia kormánynak olcsóbb lenne lebontani és ócskavasként eladni az építményt, mint pénzt fektetni a fenntartásába.
Victor Lustig pedig kapva kapott az ötleten. Az Eiffel-torony lebontása ma már elképzelhetetlennek tűnik, akkoriban azonban teljesen hihetően hangzott. A tornyot az 1889-es Világkiállításra építették, és eredetileg nem véglegesen fennálló emlékműnek tervezték.
Victor Lustig kormánytisztviselőnek adta ki magát, és kapcsolatba lépett néhány ócskavas-kereskedővel, meggyőzve őket arról, hogy a kormány valóban a torony lebontását tervezi.
Az egyik potenciális vásárló megvesztegette őt, hogy megnyerje az aukciót, de miután hatalmas összeget fizetett érte, rájött, hogy becsapták. Mivel szégyellte magát, a férfi nem tett feljelentést.
Sikerült megismételnie a csalást
Meglepő módon az átverésre nem derült fény, és miután Lustig több héten át követte a párizsi újságok híreit Bécsből, de továbbra sem talált semmit az esetről, egy hónap elteltével visszatért a francia fővárosba, és megismételte a csalási kísérletet.
Ezúttal azonban nem úszta meg olyan könnyen. Az átvert ügyfelek a rendőrséghez fordultak, és Lustig kénytelen volt az Egyesült Államokba menekülni.
Amerikába érkezve folytatta karrierjét. Még a nagy Al Capone-t is sikerült rávennie arra, hogy profitjának megduplázása érdekében fektessen be egy vállalkozásba. Lustig 2 hónapig egy széfben tartotta a pénzt, majd visszaadta azt a hírhedt gengszternek, mondván, nem jött be az üzlet. Capone-t annyira meglepte és szórakoztatta a férfi őszintesége, hogy jutalmat ajánlott fel neki.
Alcatraz, az utolsó állomás
Csakúgy, mint sok más bűnözőt, végül őt is a kapzsisága tette tönkre. Az Egyesült Államokban olyan hatalmas bankjegy-hamisítási akcióban vett részt, hogy sikerült megrendítenie az amerikai gazdaságot.
Lustig 1935. szeptember 28-ig menekülhetett meg a törvény keze elől. Aznap este az FBI két ügynöke üldözőbe vette, és elfogta őt. Lustigot bűnösnek találták és 20 évre az Alcatrazba zárták.
1947. március 9-én tüdőgyulladást kapott és két nappal később a szövetségi foglyok számára fenntartott kórházban meghalt.
