Azt hitted eddig, hogy csak a rossz dolgok érhetnek váratlanul és stresszelhetnek? A pozitív élmények ugyanúgy lesokkolhatnak, főleg ha elemi erővel lépnek be életedbe. A lélektársi vulkán pont egy ilyen erőteljes mindent elsöprő elemi erő. Tüzes, kiáradó, mindent elöntő és magával ragadó. Forróságot hoz, szétárad benned és körülötted, majd mély nyomot hagy, visszafordíthatatlan következményekkel.
» Ha igazán elégedett akarsz lenni az életben, mondj búcsút ennek a 11 viselkedésnek
» A nő talált egy üzenetet a férje zsebében a férfi temetésén, ami megváltoztatta az életét
» A híres orvos figyelmeztet: „Minden ember, akinek rossz gondolatai vannak, fizetni fog. A gyűlölet a lét rákja”
» A nő arra kéri felnőtt lányát, hogy fizesse a lakbér és a számlák felét – a lánya frappáns választ adott
Érdekesen működünk mi emberek. Ha rossz valami, vagy hiányzik valami, akkor arról beszélünk, attól megijedünk, arra haragszunk, attól félünk. Tehát valamilyen módon feszültséggel teli reagálunk. Közben vágyunk arra, hogy valami olyan boldogságos érzés vegyen hatalmába, ami mentes a félelmektől, kérdőjelektől és stabil érzelmeket, stabil szeretést biztosít. Összefoglalva: érzelmi biztonságot, szeretetet, bizonyosságot.
Aztán amikor elérkezik a várva várt bizonyosság, akkor a régi reakció erre is reagál: ÚRISTEN, EZ AZ EMBER ENGEM SZERET!
Kérdezem én: te akartad? Persze, hogy te. Akkor meg miért sírsz, ha jó? :)))
Azért, mert annyira jó, hogy már fáj? Szinte…
Egy régi tanárom valamikor 15 éve azt mondta, hogy „a pozitív élményeket is stresszként éli meg az ember”.
Ezt elég nehéz megérteni addig, amíg saját bőrödön meg nem tapasztalod. Stresszelhet, ha minden nap ölelgetnek, puszilgatnak és szeretgetnek. Stresszelhet, ha figyelnek rád? IGEN, mert nem ezt szoktad meg. IGEN, mert MÁS, mint az eddigi érzések. IGEN, mert szokatlanul jó és meglepi minden sejtedet, a lényedet.
A szíved úgy ver, mint amikor megijesztenek. Felhevült állapotba kerülsz a találkozástól. A szeretet és szerelem találkozásától.
A lélegzeted beremeg és zihál, vagy épp hatalmas mélyeket szippantasz a körülötted lévő párás izgalmakból. Próbálsz megnyugodni, de nem fogsz tudni. Keveset alszol, mert kevesebb szükséged van rá. A találkozás öröme beindít és aktivál benned valamit.
Ezt a valamit LÉLEKPROGRAMNAK hívjuk. De akár életprogram is lehetne.
Biztosan valahol a lelked mélyén titkon vágytál már arra, hogy azt élhesd, ami te magad vagy. Azt élhesd, amire születtél. Na jó!!!!!! Lehet nem is annyira titkon, hanem nem titkolva, hangosan hangoztatva kiáltottad az ég felé, vagy épp imáidban, meditációdban, hogy AKAROM VÉGRE, AMIÉRT ITT VAGYOK A FÖLDÖN!
Érezted már?
A stresszhatás tovább gyűrűzhet, ha ez a találkozás nem tiszta körülmények között zajlik. Pl. valamelyik vagy mindkét félnek családja van, esetleg „csak” párkapcsolata. Ilyen helyzetekben még plusz félelmek és gondok jöhetnek, hisz alapvetően azt tanítják az embernek, hogy ne hazudjon, ne kavarjon be másnak és a szeretet vezérelje.
De vajon hol a határ szeretet és SZERETET között?
Az a szeretet, ha maradsz „valahol” ahol nem volt jó és hiányos és nem érzed magad teljesnek? Vagy az a szeretet, ha elmész és a teljességet választod?
Vagy valami teljesen más a szeretet?
A folytatásban ezt fogom boncolgatni és ebben evezünk egyet együtt!
Addig is szép napot kívánok,
István, a Tudatalatti Detektív
